2018/19 - Május második hete

Ezen a héten már jobban voltam, mint az előző héten, de még mindig gyengének éreztem magam, még folyt az orrom, krákogtam. Muszáj volt már javulnom, mert a héten két kirándulás is be volt tervezve a diákjaimmal.
Kedden az osztályommal kirándultunk, az úticél Ozora és Somogyvámos volt. Sajnos, a 28 fős osztályból csak 19 gyerek jött, plusz 5 másik, tehát volt 24 diák és mi ketten, egy kollégával. Fél 10-e Ozorára értünk, még volt egy kis idő a vár nyitásáig. A vezetés kb. 1 órás volt, utána ittam egy limonádét, amit az udvar árnyékos részén ittam meg. A pincébe nem lehetett lemenni, mert csőtörés volt éppen.

Fél 12-kor indultunk tovább és kb. 2 óra múlva megérkeztünk a Krisna-völgybe. Itt az egyik kísérő jegyét kifizettették velünk, és a másik kísérő kóstolását is. Ezután besétáltunk a templomig, amibe rendesen elfáradtak a gyerekek. A vízülepítő nagyon tetszett nekik. Kicsit várni kellett a vezetőre, aki elég szenvedélyesen, de néha elég zagyván adta elő a krisnások filozófiáját.
Utána bementünk a templomba, itt lehetett kívánni.

Aztán jött a beöltözés lehetősége, de erre csak egy pár lány és a tanár úrral együtt 4 fiú vállalkozott.
A kóstolás finom volt, bár volt pár fanyalgó ember.
Innentől szabadon sétálhattak a völgyben. Voltak, akik egyből kirohantak és rágyújtottak, de voltak, akik elmentek megnézni a tehenészetet. Én kiültem festeni.

Fél 6-ra után indultunk haza, és miután a diákok leszavazták, hogy megálljunk Dunaföldváron egy fagyira, már 3/4 9-re haza is értünk Kecskemétre. Egész jó bírtam ezt a napot, és tetszett a diákoknak is a kirándulás. Remélem, jövőre többen akarnak majd jönni a kirándulásra és elhiszik, hogy úgy is jól érezhetik magukat, ha van valami "kultúrprogram" és nemcsak szabadidőből áll egy kirándulás.
Szerdán a töri érettségin felügyeltem, de csütörtökön ismét kirándultam.
Az idei Operakalandban egy balettelőadás szerepelt, délutánra pedig a Ludwig Múzeumot beszéltem le. Iszonyú nehezen jött össze a csapat, a 20 fő helyett csak 10 diák volt. A szervezést megnehezítette a sok szünet, a betegségem. Többen is voltak, akik jelentkeztek, de a végén egyetlen szóval sem mondák le, de nem is fizettek. Egyre nehezebben viselem ezeket a felelőtlen jelentkezéseket és visszamondásokat, illetve "vissza nem mondásokat".
Fél 8-kor találkoztunk az állomáson, ahol még aránylag pontosan érkezett a vonat, de aztán 25 percet késett, mire a Nyugatiba értünk. Útközben kijavítottam az osztályom röpdolgozatait. A Nyugati téren adtunk egy kis szabadidőt nekik, aztán a villamossal elmentünk a Blaháig, onnan az Erkel Színházig. Most kevesebben voltunk a színházban, mi az emeletem ültünk középen. Az előadás 3 részből állt, az első felvonás Ravel Bolorójára készült és modern volt, a szünet után Mozart zenéjére táncoltak, a második rész klasszikus volt, az utolsó pedig vicces (előadás fotók nem sajátok, a netről valók).

Egy órára vége lett az előadásnak, metróval és villamossal mentünk a Ludwigba, még fél 2 előtt odaértünk.
Adtam egy kis szabadidőt a gyerekeknek, mi elintéztük a jegyeket. Vittem a festő eszközeimet, hogy majd festek addig, míg Laci tartja a foglalkozást, de a két időszaki kiállítás (Türk Péter, Ukrán kortárs művészet) megtekintésével elment az idő, már nem tudtam belekezdeni a festésbe.

A foglalkozás után villamossal visszamentünk a Nyugatiba, ahol éppen benn állt az Orient Express.

Most sokkal korábban hazaértünk, mint szoktunk, már negyed 7-kor Kecskeméten voltunk.
Pénteken a német érettségin felügyeltem és volt egy órám is.


A vasárnap reggeli bevásárlás után szedtem egy csokor pipacsot, amit ebéd után lefestettem, majd lepréseltem, hogy majd egy-egy nyomtatáshoz fel tudjam használni.

Somogyi kirándulás

Pár héttel ezelőtt a Facbookon láttam egy reklámot, amelyen a Hírös Vándor nevű vállalkozás egy Krisna-völgyi kirándulást hirdetett. Már régóta szerettem volna eljutni a Krisna-völgybe, azaz Somogyvámosba, de eddig ez a somogyi rész kimaradt az én hazai barangolásaimból. Volt egy másik csalogató program is emellett még, Somogyvár, a Szent László által alapított kolostor romjai, amit tanítok, de még személyesen nem láttam. Tehát emiatt a két program miatt fizettem be az útra, amelyre végül a férjemmel mentem, de a nap végére még két másik állomás is volt a tervezetben, amelyek engem annyira először nem vonzottak, de abszolút jó volt ilyet is látni. Azt is élveztem, hogy végre egy olyan kirándulás, amit nem én szerveztem, végre én is csak egy egyszerű utas vagyok, nem kell döntéseket hoznom, más emberekre vigyáznom stb.
Reggel 6-kor indultunk és ahogy elindultunk zuhogott az eső. Elég szomorkás idő volt egész nap, de azért megúsztuk, vagy buszban, vagy éppen fedett helyen voltunk, mikor esett.
A somogyvári látogató központban nem sok eredeti műalkotás látható, de kiállították az itt talált kőfaragványok gipszmásolatait, amelyeket más múzeumban lehet megtekinteni. Emellett makettek, 3D videók és hologramok szolgáltatták a látványosságot. A maketteket szeretem, de a hologramot szerintem élezhetetlenek voltak. A látogatóközpontból (ilyet szeretnének a nemrégiben feltárt bugaci monostorhoz is építeni) átsétáltunk a romokhoz, illetve a kilátóhoz. Szeretek minden toronyba, kupolába, kitátóba felmenni és onnan letekinteni, ez nagy élmény volt.

















A Krisna-völgyben először végigvezettek bennünket a templomban és meséltek, énekeltek, zenéltek, majd mi is énekeltünk, zenéltünk és táncoltunk. Ezután lehetett ebédeni, természetesen vegán. Finom volt, de még a pluszként vásárolt desszert után sem éreztem, hogy jóllaktam volna. Nem is láttunk súlyfelesleggel rendelkező völgylakókat. Az ebéd után sétáltunk a kertben, a tehenészetet is megnéztünk, az iskolát és a víztisztítót is. A bejáratnál ettünk egy fagyit, ami nagyon finom volt és innen már nem mentünk vissza a templomhoz, bevártuk a buszt.

A harmadik állomásunk Nikla volt, Berszenyi Dániel egykori otthona. Egy nagyon lelkes helybeli mesélt Berzsenyiről, az ő és a ház utóéletéről. Itt zuhogott az eső, ezért az udvart nem tudtuk megnézni, csak átrohantunk rajta, mert Péter nem hozta le a buszból az esernyőt.

Az utolsó állomásunk Balatonbogláron egy olyan ház volt, amit a tulajdonos a saját kezével épített fel, a főépületet mindenféle innen-onnan származó téglából, a melléképületeket pedig mások számára már feleslegessé vált altólból, ablakokból, szörfdeszkákból stb. Ez is érdekes volt, bár én nem szívesen laknék ilyen helyen, sőt a szomszédjában sem. Kicsit később értünk haza, mint tervezetük, este 11 órára. Elég tartalmas nap volt és közben arra gondoltam, hogy a Krisna-völgybe és a somogyvári romokhoz el kellene hozni a diákokat is.