Somogyi kirándulás

Pár héttel ezelőtt a Facbookon láttam egy reklámot, amelyen a Hírös Vándor nevű vállalkozás egy Krisna-völgyi kirándulást hirdetett. Már régóta szerettem volna eljutni a Krisna-völgybe, azaz Somogyvámosba, de eddig ez a somogyi rész kimaradt az én hazai barangolásaimból. Volt egy másik csalogató program is emellett még, Somogyvár, a Szent László által alapított kolostor romjai, amit tanítok, de még személyesen nem láttam. Tehát emiatt a két program miatt fizettem be az útra, amelyre végül a férjemmel mentem, de a nap végére még két másik állomás is volt a tervezetben, amelyek engem annyira először nem vonzottak, de abszolút jó volt ilyet is látni. Azt is élveztem, hogy végre egy olyan kirándulás, amit nem én szerveztem, végre én is csak egy egyszerű utas vagyok, nem kell döntéseket hoznom, más emberekre vigyáznom stb.
Reggel 6-kor indultunk és ahogy elindultunk zuhogott az eső. Elég szomorkás idő volt egész nap, de azért megúsztuk, vagy buszban, vagy éppen fedett helyen voltunk, mikor esett.
A somogyvári látogató központban nem sok eredeti műalkotás látható, de kiállították az itt talált kőfaragványok gipszmásolatait, amelyeket más múzeumban lehet megtekinteni. Emellett makettek, 3D videók és hologramok szolgáltatták a látványosságot. A maketteket szeretem, de a hologramot szerintem élezhetetlenek voltak. A látogatóközpontból (ilyet szeretnének a nemrégiben feltárt bugaci monostorhoz is építeni) átsétáltunk a romokhoz, illetve a kilátóhoz. Szeretek minden toronyba, kupolába, kitátóba felmenni és onnan letekinteni, ez nagy élmény volt.

















A Krisna-völgyben először végigvezettek bennünket a templomban és meséltek, énekeltek, zenéltek, majd mi is énekeltünk, zenéltünk és táncoltunk. Ezután lehetett ebédeni, természetesen vegán. Finom volt, de még a pluszként vásárolt desszert után sem éreztem, hogy jóllaktam volna. Nem is láttunk súlyfelesleggel rendelkező völgylakókat. Az ebéd után sétáltunk a kertben, a tehenészetet is megnéztünk, az iskolát és a víztisztítót is. A bejáratnál ettünk egy fagyit, ami nagyon finom volt és innen már nem mentünk vissza a templomhoz, bevártuk a buszt.

A harmadik állomásunk Nikla volt, Berszenyi Dániel egykori otthona. Egy nagyon lelkes helybeli mesélt Berzsenyiről, az ő és a ház utóéletéről. Itt zuhogott az eső, ezért az udvart nem tudtuk megnézni, csak átrohantunk rajta, mert Péter nem hozta le a buszból az esernyőt.

Az utolsó állomásunk Balatonbogláron egy olyan ház volt, amit a tulajdonos a saját kezével épített fel, a főépületet mindenféle innen-onnan származó téglából, a melléképületeket pedig mások számára már feleslegessé vált altólból, ablakokból, szörfdeszkákból stb. Ez is érdekes volt, bár én nem szívesen laknék ilyen helyen, sőt a szomszédjában sem. Kicsit később értünk haza, mint tervezetük, este 11 órára. Elég tartalmas nap volt és közben arra gondoltam, hogy a Krisna-völgybe és a somogyvári romokhoz el kellene hozni a diákokat is.