Bécsi kirándulás

Évek óta nem jött össze a tavaszra tervezett bécsi kirándulás, mindig csak az adventi volt elég csalogató. Az Albertinában kezdtünk, ahol a Chagalltól Malevicsig című kiállítást néztük meg vezetéssel. Mivel nem volt 15 felnőtt, drágább lett az ő belépőjük, de szerencsére rászámoltam valamennyit és így futotta ebből a pénzből. A kiállítás szépen összefoglalta az orosz művészetnek ezt a szakaszát. Örültem, hogy végre láthattam Malevics Vörös négyzet fehér alapon és Fekete négyzet fehér alapon című munkáját is eredetiben. A Szentpétervérről érkezett művek mellett, amelyeket most láttam én is először, jó volt újra látni az Amszterdamból elhozott Hétujjas önarcképét és a Hegedűsét Chagallnak. Döbbenetes volt látni, hogy az 1910-es években készült festmények mennyivel modernebben voltak, mint az 1930-as évekbeliek. (Nagyon örültem, hogy a kirándulás után a történelem szakos igazgatóhelyettesem, aki törzsutasnak számít egyébként a bécsi kirándulásaimon, azt mondta, hogy a műalkotásokon keresztül jobban érthetővé vált számára az 1910-1930 közötti orosz történelem.)

Még két másik kiállítást is megnéztünk, az 1. emeleten a Monet-tól Picassóig címűt és az alagsorban Anselm Kiefer hatalmas nyomatait. Elég ütős volt.

A kiállítások után a szokásos kávéházunkba ültünk be, ami teljesen üres volt, nem úgy mint advent idején. Itt megebédeltünk és elsétáltunk a Szent István dómig, ahol egy érdekes kortárs installáció lógott a hálóboltozatokról, Eva Petric Szeretet-Hit-Remény című műve.
Innen visszamentünk a buszhoz, hogy azzal menjünk ki a Hundertwasser Házig.

Megmutattam a diákoknak, hogy hogy hol van a Hundetwasser ház, mit nézzenek meg majd, ha végeztek a Kunsthaus Wienben. A Hundertwasser anyaghoz nem kértem vezetést, mert 5,50 euró lett volna, de útközben megnéztük azt a 16 perces filmet, ami akkor készült, mikor 1994-ben Budapesten volt kiállítása Hundertwassernek. A gyerekeknek nagyon tetszettek a Hundertwasser grafikák és az épület is. Miután végignéztük, elnyaltunk egy fagyit a Hundertwasser házzal szemben és visszasétáltunk a buszhoz. Szerencsére senkire sem kellett sokat várni és senki sem veszett el, még Milica sem.
Hazafelé megint nem tudtuk megnézni a Hölgy aranyban című filmet, át kellett volna konvertálni valami más formátumba, hogy a busz DVD lejátszója is boldoguljon vele. Na, majd legközelebb!
Elég korán, már negyed 10-re hazaértünk.