2018/3. hét - Január harmadik hete

Ez a hét az orvoshoz járásról szólt. Zömében Sanyival az állatorvoshoz, de Anyukámmal kapcsolatban is történt orvosi látogatás. Kiállításlátogatás nem volt, de volt egy irodalmi-zenei est, egy Városszépítős beszélgetős program és egy workshop! Ja, és egy interjú, ami talán a jövő héten olvasható, akkor majd megírom, hogy hol.

Hétfőn este az Újkollégiumba mentünk, mert Ittzés Kata (egykori Ézi-s kolléganőm) jóvoltából értesültünk egy Arany - Kodály balladaestről. Hegedős D. Géza rendezte a Színművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak műsorát. Jól szerkesztett est volt, élveztük!
Kifelé a a lépcsőházról készítettem néhány fotót, mert nagyon szerettem ezt a léápcsőházat attól kezdtev, hogy hajdanán itt tanítottam (1988-1990). Még 1999-ben elkészült egy szitanyomat-sorozat az újkollégium belső tereinek felhasználásával.

Szerda este a Kodály Intézetbe mentem, itt a Kecskeméti Városszépítő Egyesület szervezett egy programot, ahol a Kodály Intézet fejlesztéséről, felújításáról és bővítéséről hallhattunk egy beszámolót. Amikor kiköltözikmajd a Kada Szakgimnázium, megkezdődik a bővítés. Ott lesz majd a hallgatók szállása és a koncertterem. A mai, agykori kolostor épületet is felújítják, ez továbbra is a tanítás és a hivatali helyiségeknek lesz fenntartva. Terveket még nem láttunk, most folyik a tervező(k) kiválasztása.











Szombaton reggel fél 10-re Péter elvitt a Hosszú utca 28-ba, az Artésiá Műhelybe, ahol most kezdődött a három foglalkozásból álló bútorfestéses tanfolyam. Már nagyon vártam. Kicsit elhúzódott, mert sokat beszélt az elején Edit, de kellett is ennyi elmélet. Az én deszkáim kicsit visszafogottra sikeredtek a színhasználatom miatt, de legalább kipróbáltak a különböző technikákat. Tetszett! Azon töröm a fejem, mit kellene átfesti idehaza a tanultak alapján.

Nagy találkozás: Lechner Ödön, Lajta Béla és a Zsolnay-gyár

Csütörtökön délelőtt még munkaközösségi megbeszéléseim voltak (osztályfőnöki és humán), majd 11 órára az Újkollégium elé mentem, mert Merényi Gyurival, a budapesti kollégával ezt beszéltem meg. Gyuri a délutáni konferenciára jött Kecskemétre és szerette volna a program előtt megnézni az Újkollégium épületét belülről is. Kérte, hogy segítsek neki ebben. Felhívtam az igazgatónőt, aki azt mondta, hogy ha én körbevezetem a vendégeket, akkor mehetünk, de nem tud melléjük kísérőt adni, én meg úgyis ismerem elég jól az épületet. Valóban ismerem, hiszen egykor még a Kodály Iskola itt volt és én itt tanítottam a gyerekeim születése előtt.

A sarki lépcsőházban mentünk fel az emeletekre, majd az egykori rajzterembe is, a díszterembe, az egyház közösségi hivatal felé, és a könyvtárban fejeztük be, de nekem is volt újdonság. A 2. emeletek ki tudtunk menni a teraszra, egészen közelről lehetett látni a Cifrapalota díszeit. A könyvtárban is nagyon kedvesek voltak, sok szép könyvet megmutattak, Gyuri nagyon boldog volt. Ja, azt elfelejtettem, hogy még jött vele 3 másik érdeklődő. Ők is sokat fotóztak.



















Aztán átmentünk a Cifrapalotába, de én akkor Gyergyádesz Lacira bíztam őket én meg hazamentem ebédelni.
Kettőre visszamentem, akkor kezdődött a Zsinagógában, azaz a Tudomány és Technika Házában a Nagy találkozás: Lechner Ödön, Lajta Béla és a Zsolnay-gyár című konferencia és négykor pedig a kiállítás nyílt meg. A konferencián az első előadó Dömötör Gábor, aki Lechner és követői Szabadkán címmel, majd Sümegi György, aki Lechner Ödön és a kecskeméti szecesszió címmel tartott előadást. Csenkey Éva A Zsolnay-épületkerámia kutatás feladatai címmel inkább egy felhívást intézett a hallgatósághoz. Millisits Máté, aki a kiállítást rendezte, a marosvásárhelyi előadó anyagát vetítette le, mert ő nem tudott egy tárgyalás miatt itt lenni. Elhangzott, hogy legyen Lechner Ödön születésnapja, azaz a mai nap, augusztus 27. a kárpát-medencei szecesszió napja!

Egy kis szünet után Gyergyádesz László köszöntése után, Dr. Réthelyi Miklós nyitotta meg az előtérben és az előadóteremben lévő kiállítást. (Közben lemerült a fényképezőgépem akksija, így csak a telefonommal tudtam fotózni. Nekem ez még mindig olyan idegen!)

Kecskeméti szuvenírok

 A tavaszi szünet hosszúnak semmiképpen sem volt mondható, de nem voltam tétlen, készítettem újabb szuveníroknak szánt karcocskákat. Ezúttal a Cifrapalota és Városháza mellett elkészült az Újkollégium (Református Gimnázium) és a Katona József Színházról is egy-egy kis ajándéknak való grafika. Tetra Pakos dobozra karcolt grafika előnye, hogy nem kell vaskloriddal maratni, ellentétben a rézkarccal, ám nehezebb lenyomtatni, nincs tartása és nem lehet melegíteni, hogy könnyebb legyen a felfestékezés, valamint nem lehet róla csak max. 10 példányt lenyomtatni.