Párizs - vasárnap

Erre a napra végig esőt jósolt a meteorológia, ezért erre a napra terveztük a múzeumos látnivalókat. Régi vágyam volt a Monet hatalmas méretű Tavirózsáit megnézni az Orangerie-ben, így a metróval a Concorde térnél szálltunk ki, itt áll a Luxori obeliszk és a nyugati irányban szépen végig lehet látni a Champs-Elysées-n egészen  az Arc de Triomphe-ig. A másik irányban meg ott a Tuilerie-ák kertje és a Louvre a másik, kisebb diadalívvel, a Carrousel diadalívvel.  Az Orangerie mellett Rodin és Moore szobrok álltak. Kocogók jöttek, de a park székei üresek voltak a szemerkélő eső miatt.

Szerencsére nem voltak túl sokan a múzeumnál sem. Itthon azt olvastam a párizsi múzeumok belépődíjairól, hogy hivatásos művészek ingyen látogathatják a múzeumokat. Nagy lelkesen vittem is a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) igazolványom, amelynek hátulján 3 nyelven, köztük franciául is ott állt, hogy hivatásos művész vagyok. Az Orangerie-ben ennek éllenére csak kedvezményes belépőt adtak, ingyenességet nem kaptam.
Nem lehetett fotózni a képeket, de az épületről készítettem fotót. A felújított, átépített épületet 2006-ban adták át. A két híres Tavirózsás ellipszis alakú terem mellett a Walter-Guillaume Gyűjtemény kapott még helyett az alagsorban sok-sok Renoir, Cézanne, Modigliani, Henri Rousseau, Marie Laurencin, Picasso, Matisse, Derain, Utrillo, Soutine kép. Ezek közül nekem Utrillo festményei voltak most a nagy felfedezés és rácsodálkozás. Tőle nem sok dolgot láttam még eredetiben.

Miután kijöttünk, megettük az előző napról maradt kis édességet és fügét egy fa alatti padon ücsörögve. A szél fújt, de akkor úgy látszott, az eső abbamaradt, ezért gyalog indultunk tovább a Louvre felé. Ide nem akartunk bemenni, már ötször voltam, és egyébként is eszméletlen tömeg volt, amit egyre jobban igyekszem kerülni. Közeb azért csak-csak rákezdett egy-kétszer csendesen az eső. A Louvre-ig minden kis parcellában találtunk egy-két érdekes szobrot. Gaston Lachaise egyik aktját vagy egy kidőlt fának tűnő hatalmas szobrot.

A Louvre-nál kimentünk a Szajna partjára és átmentünk a túloldalra. Már az előző nap is sok padlásszobát, műtermes lakást fotóztam az utcáról. Itt is voltak érdekes ilyenek. Ahogy sétáltunk, kezdtek éppen kipakolni a folyópartján az antikváriusok és éppen a Pont des Arts mellett vitt el az utunk, azaz amellett a híd mellett, amelynek korlátjára sok-sok szerelemlakat raktak fel a szerelmesek. Az egyik árusnál lehetett is kapni lakatot és persze volt alkoholos filce is, hogy rá tudjuk írni a nevünket és a dátumot. Eredetileg nem terveztük, de ha már így éppen belebotlottunk ebbe a szerelemlakatos dologba, hát mi is lakatoltunk egyet.

Néhány érdekes portált is fotóztam, míg elértünk a Place St-Michel-ig. A Középkori Múzeum (Musée National de Moyen Age, lánykori nevén Musée de Cluny) felé tartottunk, de előtti még betértünk a St-Séverin (XIII. sz.) templomba, ahová éppen a mise végére értünk be. Itt én 1988-ben egy koncerten is voltam, de érdekes, hogy nem nagyon emlékeztem a modern üvegablakokra. Vettünk egy-egy szendvicset és a múzeum mögötti középkori veteményes parkban megettük azt. Ebben a múzeumban megadták az ingyenességet a MAOE igazolványomra. A hatalmas gyűjteményből a párizsi Notre-Dame homlokzatáról származó szobortöredékek és az egyszarvú legendáját feldolgozó falikárpitok látványa okozta a legnagyobb örömet nekem és persze az is, hogy lehetett fotózni!

A múzeum után a Sorbonne felé indultunk el és az egyetem épülete előtt úgy döntöttünk, hogy időszerű, hogy igyunk egyet, ezért beültünk egy kávézóba. Sikerült egy drágát kiválasztani. Azt hiszem, ilyen drágán még nem ittam egy pohár sört (majd 9 ). Ahogy a kávéháztól elindultunk elkezdett esni az eső, sőt a következő saroknál már zuhogott, de szerencsére be tudtunk húzódni egy kapualjba, így nem áztunk ronggyá.

A Pantheon előtt még egy művészkellékes bolt alatt is álltunk egy keveset az eső elől, de aztán csak alább hagyott és elállt az eső. A Pantheon kupolája éppen be volt takarva, éppen felújítják. Előtte egy hatalmas Botero szobor előtt pózoltak egy páran.

A Pantheonba nem szándékoztunk bemenni (többször voltam már), de a mellette lévő St-Etienne-du-Mont temploba igen. Egy kicsit várni kellett, mert vasárnap délután csak 16.30-kor nyitott ki. Azért volt fontos számunkra ez a templom, mert 25 évvel ezelőtt itt gyújtottunk gyertyát Sainte Geneviéve sírjánál és akkor ott döntöttük el, hogy ha lányunk születik ezt a nevet fogja kapni. Magyarul Genovéva (Boróka) és ő Párizs védőszentje. Most is gyújtottunk egy gyertyát.

Innen az Arab Világ Intézet felé vettük az irányt, amit kívülről már láttam, de most be is mentünk. Előtte éppen az Orient Express vagonjai voltak kiállítva. Először a 7. emeleten kezdődő és a 4. emeleten végződő állandó kiállítás néztük meg az arab világról (itt nem volt szabad fotózni), aztán felmentünk a 9. emeletre, ahol a kávézó teraszáról igen szép kilátás nyílik a Szajna két szigetére (Ile de la Cité és Ile St-Luis) és a Notre-Dame-ra. Akkor már ezer ágra sütött a nap.

Innen átsétáltunk a Szajnán és a Pompidou Központ felé mentünk, ahol szintén voltunk már többször, de akartam újabb képeket készíteni az épületről és a Sztravinszkij-kút fura mobil szobrairól is.











Kezdtünk megéhezni. Úgy emlékeztem, hogy van itt egy önkiszolgáló étterem, de annak már 7 éve, hogy ott jártam, így nem csodálkoztam azon, hogy nem találtuk már meg. Viszont találtunk egy kicsi libanoni éttermet, döntöttünk, aznap itt vacsoráztunk libanoni kaját és libanoni sört hozzá.




Vacsora után a Les Halles felé sétáltunk, ide is kellemes emlékek kötöttek bennünket, de nagy meglepetésünkre az egykori épületet elbontották és most épül egy új azon a helyen. Ez lesz a jövőben "Párizs új szíve", legalábbis így hirdették az építkezés kerítésén a plakátok.

Az építkezés közelében áll egy reneszánsz szökőkút, itt egy kicsit megpihentünk, mielőtt aznapi utolsó célpontunkhoz indultunk volna tovább. Gondoltam, a lemenő Nap fényében jól mutat majd a Notre-Dame homlokzata. A homlokzattal nem is volt semmi baj, de itt már megint nagyon sokan voltak. Bementünk a katedrálisba, de bár ne tettük volna. A Notre-Dame belsejében a szentély előtt egy belógatott vászonra vetítettek egy filmet a katedrálisról. Micsoda szentségtörés! Hálás vagyok, hogy én még normálisan láthattam a Notre-Dame-ot.

Jó tartalmasra és hosszúra sikerült ez a napunk is, fél 10 körül értünk vissza a szállóba.