Kicsit később keltünk és reggeliztünk. A szobát, illetve a szobakulcsot leadtuk, de megkértem a recepcióst, hogy a két kis bőröndünket hadd hagyjuk ott a hallban, hiszen csak este indul a gépünk, és még volt egy pár dolog, amit meg szerettünk volna nézni.
Csak délutánra mondtak esőt így bátran bevállaltunk sétálós programot. A 3 napos mertóbérletünk lejárt, ezért vettünk egy 1 napos 5 zónára érvényeset, bár kicsit furcsáltuk, hogy azt írta róla az automata, hogy az 5. zónában lévő repterek kivételével érvényes csak. Mindegy, gondoltuk, ezt vettük meg (16,10 €/fő), és ha már volt a 3-as zónán kívülre is jegyünk, nekivágtunk Versailles-nak. Itt is jártunk mindketten, mármint a kastélyban és a parkban, de Péter 1990-ben, mikor egy ideig elhagyta Magyarországot, itt lakott városban egy lakótelepszerű helyen. Az utóbbi látogatásaim vagy tavaszra vagy őszre estek, így általában már "takaréküzemmódban" üzemelt a park, azért arra vágytam, hogy teljes pompájában lássam újra a kertet, a szökőkutakat. Ráadásul legutóbb a kastély egész középső része teljesen be volt állványozva.
Régen, nagyon régen a parkba ingyen be lehetett menni, most ezért és fizetni kell (8 €/fő). Tettünk egy jó nagy kört a különböző kisebb tereken, és megcsodáltuk a jó kis barokk zenére megkomponált szökőkút "táncot".
A kastély előtt ismét kiábrándítóan sokan voltak, de szerencsére park elég nem ahhoz, hogy ne tűnjön tömegnek az a sok ember. Újabban szokás kortárs alkotásokat és elhelyezni a barokk környezetben. Láttam Bernat Venet versailles-i kiállításáról képeket, mikor Magyarországon volt tárlata. Most egy koreai művésznek, Lee Ufannak fémlemezekből és hatalmas kövekből álló installációi voltak kiállítva.
Mikor kb. 2 óra sétálás után elhagytuk a kastélyt, vettünk egy-egy szendvicset és visszamentünk az RER megállóhoz és közben már el is kezdett esni. Míg utaztunk, zuhogott. Mikor visszaértünk Párizsba még sütött a nap. Le Corbusier egyik épületét akartuk felkeresni, de az utcában rossz felé indultunk, így nem találtuk meg. Már csak itthon tudtuk meg, hogy nem jártunk messze tőle és hogy merre kellett volna menni. Néhány érdekes házat azért láttunk.
A Palais Royal csíkos oszlopait is szerettem volna még megnézni, meg a Louvre metrómegállónál lévő fordított piramist. Sikerült mindkettőt látni újra, de a Palais Royal egyik része éppen be volt állványozva. Megállapítottunk, hogy most megint különösen sok épület, műemlék van éppen restaurálás alatt. Mikor 1988-ban először voltam, akkor is sok beállványozott dologgal találkoztam, de akkor tudtam, hogy minden úgy volt időzítve, hogy a következő évre, 1989-re, a francia forradalom 200. évfordulójára legyen kész. De most mi van, illetve mi lesz 2015/2016-ban?
Elsétáltunk még a közeli metrómegállóhoz és visszamentünk a szállodába a csomagjainkért. Közben lefotóztam még néhány kirakatot a környékben, amelyek egyértelműen az arab ízlést elégítik ki.
A Gard du Nordig egy megállót kellett volna mennünk a csomagjainkkal, hogy átszálljuk arra az RER-re, amely a repülőtérre vitt ki, de hatalmas tömeg volt a megállóban, sokan inkább visszafordultak, hiszen ennyi ember 2-3 üres metróba fért volna el. Szerencsére csak kis bőröndjeink voltak, így mi is inkább visszafordultunk és elsétáltunk az állomásig. Mikor a reptéri megállónál ki akartunk jönni, akkor hiába dugtam be a jegyem, a kapu nem nyílt ki. A mögöttem álló, láthatóan arab férfi olyan rendes volt, hogy az ő jegyével szépen át tudtunk mindketten menni a kapukon. Hurrá!
A 2F terminálban várakoztunk pár órát, a gépünk 20.20-kor indult. Valami különleges dolog miatt a Premium Economy osztályra kerültünk, a 3. sorban ültünk és ez azt jelentette, hogy rendes vacsorát kaptunk, illetve pezsgőt. Mit mondjak, kellemes befejezése lett ez a pezsgős vacsora a mi kis kirándulásunknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése