Miután a múlt héten megírták a 19-20. század fordulójából a témazárót, a mai tripla órára kiállítás-látogatást terveztem. Virág Ágival egyeztettem egy hete, hogy ma a kandós 11-dikesekkel elmegyünk és megnézzük a Dobó Bianka és Németh Marcell kiálítást az egykori Aranypókban. Mikor az osztály megérkezett (kicsit késve), megjelent egy fiatal lány és egy fiatal fiú, akikről akkor nem tudtam még, hogy kicsodák. Azt hittem, egyszerű tárlatlátogatók. Aztán kiderült, hogy Ági igazi meglepetést rendezett nekünk, meghívta az alkotókat, hogy jöjjenek el és beszéljenek ők maguk a diákoknak a műveikről és egy stencil technikára épülő foglalkozást is összehozott nekünk! Én nagyon örültem, több okból is. Egyrészt mivel nem voltam ott a megnyitón, örültem, hogy személyesen is megismertem Biankát és Marcellt, másrészt mindig nagyon fontosnak tartom és szeretem, mikor közvetlenül az alkotó beszél a művekről. Bianka bemutatta a budapesti átnevezett terek, a pusztuló neonreklámok, a kivándorlás és a közmunkaprogram álatal ihletett sorozatait. Sokan a diákok közül azért nem voltak teljesen képben ezekről a társadalmi témákról, kicsit beszélni kellett nekik erről. Talán 3-4 ember, aki tudta, mit jelentenek ezek. De én is tanultam, most tudtam meg, hogy a varrások milyen céllal kerültek a vászonra: a zajokra utalnak. Marcell is bemutatta a domborműveit, hogy miért éppen ezt az anyagot választotta, hogy milyen módon munkálja meg az acélt. Ezek után felmentünk az emeletre és ott dolgozhattak a diákok a most megtanult stencil technikával, a rajzlapból kivágott sablonokat átfröcskölhették tusba mártott fogkefével. Született néhány egész jó alkotás is, bár egy kicsit nehezen értették meg, mit is kellene csinálni, de aztán beindultak.
Sajnos, muszáj volt egy kicsit sürgetnem őket, mert még szerettem volna, ha átmegyünk a Cifrapalotába is, ahol most az Alaptörvényhez 2 éve készített festmények vannak kiállítva. (Megjegyzem, mindig szoktam meghívót kapni a kiállítás-megnyitókra, de erre nem kaptam. Valószínűleg azért, mert ez inkább politikai, mint művészeti esemény volt.) Tegnap bevittem az órára 3 cikket, amelyek ezekkel a festményekkel kapcsolatosak voltak, kivetítettem a képeket, szerettem volna, hogy több oldalról is halljanak erről az elég szokatlan akcióról, és ezek után, na meg megnézve az eredeti képeket, alkossak majd véleményt. Én láttam már tavaly januárban a Magyar Nemzeti Galériában a festményeket, de itt a kisebb térben, jobb volt az összhatás. Ráadásul nem csak sejtelmesen voltak megvilágítva a képek.Sajnálom, hogy pár diák annak ellenére, hogy kértem, legalább egy pár percre jöjjenek át és nézzék meg, ők inkább leléptek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése