OKTV díjkiosztó

Ez a péntek fontos nap volt nekem. Ezen a napon volt a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban az idei OKTV díjkiosztója. Délelőtt volt még 4 órám a Kandóban, de már ünneplőben tartottam azt is, hiszen nem volt időm hazamenni, délben vonattal mentünk fel Budapestre két tanítványommal, a kandós Szekeres Alexandrával, aki művészettörténet OKTV 1. helyzettje lett és a bolyais Suhajda Erzsébettel, aki spanyol OKTV 2. helyezett lett, de a Bolyaiból nem jött az ő felkészítő tanára, a spanyolos kolléganőm. Eredetileg szerettünk volna úgy menni, hogy egy mikróbusszal, s akkor jött volna a spanyolos kolléganő is és a kandós igazgatóhelyettes is, de az iskola mikróbuszát már lekötötték erre a napra, így maradt a vonat.









Erre a díjkosztóra minden OKTV kategória első három helyezettjét hívják meg és minden katagóriához egy-egy felkészítő tanárt is kitüntetnek, valamit más díjat is kiosztanak ilyenkor tanároknak. Hét évvel ezelőtt, mikor 2. helyezett volt a diákom, már jártam itt. Akkor én közben tudtam fotózni, mert nem volt fix helyem, nem ültettek le. Most, mivel én is díjazott voltam, mindhármunknak pontosan meghatározott helyen kellett ülni az ünnepség alatt, így azon izgultam, hogyan lesz mindez megörökítve. Amikor odaértünk és elfoglatuk a helyünket, én megkértem egy fényképezőgéges anyukát, hogy készítsen rólunk is képet. Nagyon rendes volt, este már el is küldte a képeket, amint éppen átvesszük az oklevelünket az államtitkár asszonytól, azaz Hoffmann Rózsától. Állítólag hivatalos fotós is volt és majd az Oktatási Hivatal honlapján fent lesznek a képek.

Kecskemétről a kandós és a bolyais diákon kívül két refis diák volt még a helyezettek között, a kitüntetett tanárok között pedig a katonás drámatanárnő is szerepelt, de ő nem volt ott az ünnepségen.
Elég hosszúra nyúlt a díjátadás. Eredetileg úgy tervezetem, hogy a legkésőbb 1/4 4-kor elindulunk, hogy elérjük azt a vonatot, amelyikkel 17.10-re hazaérnénk, mert este még a 17.30-kor kezdődő pedagógus napi vacsorára is szerettem volna elmenni, de már az elején látszott, hogy ez nem fog menni, csak az egy órával későbbi vonatot értük el, azt is úgy, hogy a fogadásra már be se tettük a lábunkat.
Volt egy kis kultúrprogram is, a házigazda gimnázium tanulói adták, akik nagyon ügyesek voltak.
Az államtitkár asszony az oklevelek átadása előtt beszélt a tehetségek felelősségéről, meg arról, hogy a helyezettek a tehetségük által nyert plusz pontokkal bejuthatnak olyan felsőoktatási szakokra, ahová, egyébként nagyon nehéz bejutni, és így a szüleiknek csak csekély vagy nulla ráfordításba fognak kerülni. Na, ezen kissé azért mosolyogtunk. Egyrészt a nulla ráfordítás egy vidéki diák esetében elképzelhetetlen, másrészt jó pár olyan tantárgy van, amelyért nem kapnak a diákok plusz pontot, ilyen a művészettörténet, a rajz és vizuális kultúra és a mozgóképkultúra is.
Meg kell mondanom, hogy az államtitkár asszony kézfogásánál többet jelentett számomra, Pázmány Ágnes gratulációja, aki a művészetörténet OKTV szervezője. Zombori Béla is a kitüntetettek között volt, ő a rajz és vizuális kultúra OKTV főszervezője. Vele is üdvözöltük egymást, de a végén már nem találkoztunk, így most gratulálok Béla!
Alexandra az oklevélhez elég komoly könyvvásárlási utalványt is kapott, azt mondta, a Művek Lexikonát fogja megvenni. Mondtam neki, hogy én is írtam szócikkeket ebbe a lexikonba.
Én és a felkészítő tanárkollégák a BONIS BONA - A Nemzet Tehetségeiért díját kapták. Valamennyi pénzbeli elismeréssel is jár ez, de még nem tudom mennyivel, mert egyenlőre csak egy kis papírt kaptunk az borítékban, hogy majd június eléjén megkeresnek ebben az ügyben bennünket e-mailben.
A vonat indulása előtt Márkkal is kellett találkoznom, csomagot kellett átvennem tőle. Ő most nem jött haza ezen a hétvégén. Gipszelés közben biciklizett át a Nyugatiba és rohant is vissza az Epres kertbe.
Miközben vonatoztunk hazafelé, Kecskeméten nagy vihar volt.
Jött értem Péter, és így fél 7 körül oda is értem a Kandóba a hagyományos pedagógusnapi vacsorára. Még éppen tartott az igazgatói beszéd, én is kaptam itt is egy oklevelet, aztán volt egy kis műsor, amit kollégák adtak és a vacsora előtt még két vetítés is lepergett, egy az érdekes pillanatokról és pedig a gyerekkori és mostani képeinkből. A vacsora most is nagyon finom volt, persze éhes is voltam, de ilyen későn (majdnem 8 volt) már nagyon-nagyon régóta nem ettem.