Múzeumok Éjszakája, Kecskemét - 2013.

A szombat nem a Múzeumok Éjszakával kedződött, délelőtt tanévzáró ünnepség volt a Bolyaiban, délután családi ünnepség (a gyerekek születésnapja és Péter névnapja) és csak ezek után jött az esti program.

Petra 23. és Márk 22. születésnapját ünnepeltük egy kisebb családi összejövetel keretében, bár Petra másnapra ki Méntelekre is várt bennünket, ahol ők vendégeltek meg bennünket.

A Múzeumok Éjszakáját most a Kodály Intézetben kezdtem, mert a tavalyi Kodály Fesztiválon díjat nyert Kodályos rézkarc-sorozatomat az intézetnek ajándékoztam és ennek ünnepélyes átadásával indult az este. Sajnos, a közönség tömegesen csak akkor érkezett meg, mikor mi már végeztünk, és már Brian Johnston tartott tárlatvezetést a fotókiállításán. A barátnőim is csak akkor futottak be.
Miután szétnéztek ők is, elindultunk egy nem hivatalos rendezvény helyszínére, a Csongrádi u. 5. szám alá, ahol a rögtönzött tárlatok közül a "Kopár Béla relikviáit" ez vezetés keretében néztük meg. Elég mulatságos volt. Viszont igazán szépek voltak Holtság Károly üvegtárgyai.










Innen a Bozsó Gyűjteménybe mentünk, mert a barátnőim még nem voltak itt a felújítás óta. Amíg ők itt nézelődtek, én hazaugrottam, hogy letegyem azt a virágcsokrot, amelyet a Kodály Intézetben kaptam és nem akartam egész éjjel hordozni magammal. A számomra flacos porcelános és ruhás kiállításnál sokkal jobban tetszettek a kortárs és újrahasznosított anyagból készült ékszerek.










Sikerült Márkot is elcsábítani, mivel a Bozsóból a piacra mentünk, ahol a kandós művészeti tagozat programja volt Arcimboldo szellemében. Eddig a Művészetelepen, azaz az Alkotóházban volt a művészetisek rendezvénye, de most új tulajdosa van az Alkotóháznak, aki mikor szóba került a Múzeumok Éjszakája, azt kérdezte: és mi ebből a mi hasznunk? Na, így nem lehet közönséget becsalogatni, az biztos! A körülmányek jobbak voltak az Alkotóházban (pl. a vidéki diákok ott tudtak aludni, mivel kollágium már nincs), de a piac legalább a központban van és nem kellett olyan messzire menni. Nagyon kreatív volt az idei akció, nekem a legjobban a zöldségszobor készítés tetszett. Ezeket UV-s festékkel még le is festették, de a többi program miatt nem lehetett az összes lámpát lekapcsolni, hogy igazán érvényesüljenek az UV-fényben a színek.









A Dán Kulturális Intézetben folytattunk, ahol Pernille Kjolholt dán festőművész és Kahlil Irving amerikai kerámikus közös kiállítását láthattuk. Egy kicsit leültünk, szusszantunk és ittunk egy sört is. Itt szomorúan hallottam újra, hogy megszűnik az év végén az intézet, pedig a kecskeméti művészeti életben igen fontos szerepet töltött be. Itt mindig kuriózum volt minden kiállítás-megnyitó.

Innen a Naív Múzeumba sétáltunk át, ahol újra megnéztuk az állandó kiállítást, újra láttam a kedvenc kékfestős festményemet és az teljesen a Volt egyszer egy vadnyugat hangulatát idéző festményt. Az udvaron leültünk egy kis bluest a szegedi Blues Bell együttestől. Jó hangulatú volt az egész, de a legnagyobb sikert nem az együttes, hanem az a mókás férfi kapta, aki végigtáncolta a koncertet.
Mielőtt még hazaindultunk volna, még betértünk a Kodály Intézetbe egyfajta keretbe foglalva az egész estét. Egy pohár borral koccintottunk még, aztán véget ért számunkra az idei Múzeumok Éjszakája.