A KKK kiállítása a Tihanyi Bencés Apátság kiállítótermében

A nagyon impozáns Tihanyi Bencés Apátság kiállítótermében nyílt kiállítása a KKK-nak, azaz a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének, amelyen Korzenszky Richárd OSB perjel és Szemerédyné Pataki Klaudia Kecskemét M. J. Város polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket az apátsági templomban, majd Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg a tárlatot. Különleges hangulatot teremtett az Aurin kórus éneke és Hegedűs Zoltán előadásában Buda Ferenc verse.

A KKK több tagja is elutazott a megnyitóra, köztük én is. Mindannyiunknak nagyon tetszett a kiállítás, amelyet a közösség vezetője Balanyi Károly rendezett és a mai tagok mellett szerepelnek alkotásokkal azok az egykori tagjaink is, akik már nem lehetnek közöttünk.
Én négy kisebb festménnyel vagyok jelen, amelyeken a Kak pusztai temető motívumait festettem meg.

A többi kecskeméti alkotóműhely is kapott bemutatkozási lehetőséget, így láthatók a Kecskemétfilm Kft. animációs filmjei, illetve a Nemzetközi Kerámia Stúdióban és a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely gyűjteményének néhány darabja is.
Egyetlen bánatunk volt csupán, hogy az időjárás egyáltalán nem kedvezett nekünk.

A kecskeméti prospektusok, képeslapok között ott volt a Nagytemplomról és a Cifrapalotáról készült hűtőmágnesünk!

A tárlat június 16-ig látható, ajánlom minden arra járónak!

Készülés a Camino Fesztiválra 2.

Április elsején lesz a Camino Fesztivál, ahová meghívtak árusítani. Erre készültem az elmúlt hetekben. A spanyolországi Szent Jakab zarándokutat 2013. nyarán tettem meg és az utána következő egy év alatt 42 darabos rézkarc-sorozatot készítettem, minden napra egyet. Aztán 2015-ben a magyarországi caminón 5 napot gyalogoltam, erről is készült egy sorozat, hasonlóan minden napra egy rézkarc. Majd 2016-ban festeni kezdtem a caminón látott kőszobrokat, kőkereszteket.
Az eredeti (számozott, szignált) rézkarcokkal és az ezekről készített könyvjelzőkkel, digitális nyomatokkal készülök a jövő szombatra!
Amikor lenyomtatom a rézkarcokat, akkor a nappali, konyha és az előszoba is grafikai műhellyé alakul át. Egy dobozba már megkezdtem összerakni, amit vinni szeretnék.

Téli szüneti termés

Idáig mindig nagyon termékeny voltam egy-egy téli, őszi vagy tavaszi szünetben. Az idén egy kicsit másként alakult. Beterveztem festést és rézkarcozást is, de csak néhány festménnyel sikerült végeznem, a rézkarcozásba bele se tudtam kezdeni. Mindezt nem a lustaságom indokolta, hanem édesapám váratlan betegsége, kórházba kerülése. Eléggé átformálta az ünnepeket és azóta a hétköznapokat is ez, de ez van és az teljesen természetes, hogy ilyenkor a család, a beteg vagy éppen a támaszra szoruló családtag előrébb való, mint az alkotás.
Abban a pár napban, ami karácsony és szilveszter közé esett egy-egy félnapot festettem és az ősszel megkezdett kőszobros témámat folytattam. Elsőként egy a yorki katedrálisban fotózott groteszk fejet festettem meg. A második annak a melidei régi kőkeresztnek a hátulja, aminek az elejét már az őszi szünetben megfestettem.

Két szörnnyel folytattam, akik a portomarini San Nicolás-templom oldalsó kapuját díszítik. Ezek közül az egyiket már a caminós rézkarc-sorozatomban is megörökítettem.













Belekezdtem még egy trogíri Ádámba és Évába, de azokkal még nem vagyok olyan szinten, hogy publikus legyen. Sajnos, nem tudom, hogy mikor lesz alkalmam befejezni majd ezeket, hiszen a január az iskolai teendők miatt mindig nagyon hajtós, de hátha nem kell tavaszig várni erre.

Öreghegyi alkotótábor

Immár negyedik alkalommal vettem részt a KKK Öreghegyi alkotótáborában. Ez az Öreghegy Balaton udvari felett, de még Vászoly előtt van, gyönyörű a kilátás a Balatonra, a Tihany-félszigetre. Ám, én nem vagyok tájképfestő, főleg nem plein-air festő.
Mivel ott nincs lehetőség nyomtatásra, ezért festeni szoktam. Eddig mindig olyan témájú képeket festettem ott, amelyeknek nem sok köze volt a helyszínhez (Cesky-Klumlov, Bilbao, El Camino), de most keresgéltem az előző három alkalommal készült fotóim között olyanokat, amelyeket szívesen megfestenék. Ezeket a fotókat kinyomtattam és magammal vittem és színesre (kékre és zöldre) lealapoztam a felületeket.
Vittem egy nagy felfeszített vásznat, erre a balatoni víztükör került néhány vitorlással akrillal.

Két kasírozott vászonra a jellegzetes szőlősorok, pincék, házak közül választottam motívumot.

Ezek elég idegenek tőlem, nem szoktam egyáltalán ilyen jellegű témákat festeni.
Bemelegítésként tusrajzokat készítettem a fotókról.

Akvarellpapírra ez egyik képen szereplő ház kéményét festettem meg. Na, ez már inkább én voltam!

Elvittem magammal egy olyan, még 5 évvel ezelőtt elkezdett képet, ami egy provence-i ház homlokzatát ábrázolja. Ezt a témát rézkarcban is elkészítettem akkor, ez elég jól sikerült, de festménnyel nem boldogultam. Most festőkést használva végre sikerült befejeznem. Ilyen volt - ilyen lett.

Mivel volt még időm, de már több nagy képbe nem volt kedvem belefogni, újabb tusrajzolat készítettem. Ezek közül a borostyános a kedvencem.

Elvittem magammal néhány kisebb rézkarcpapírt, amire már készítettem egy-egy hátteret, de ezek nem tetszettek és tudtam, hogy rézkarchoz nem fogom már felhasználni őket. Szintén elvittem, néhány lepréselt orchidea virágot és ezekkel monotípiákat készítettem, méghozzá most temperával, amelyeket nedves papírra nyomtattam le, ugyanúgy, mint a rézkarcnál. Simán kézzel átdörzsölve sikerül ezeket lenyomtatnom, prés nélkül is.











Most is készítettem persze fotókat, például egyik reggel kimentem arra a helyre, ahonnan a legszebb a kilátás. Sajnos már nem olyan, mint pár éve volt, mert akik megvették a telket körbekerítették és a kerítés mindig belóg a képbe.