2018/9. - Március első hete

Ezen a héten nem volt túl sok művészettel kapcsolatos programom: egy pályázat zsűrizése, majd ugyanennek a pályázatnak a kiállításának a rendezése, egy filmklubbos mozi és a bútorfestéses tanfolyam befejező foglalkozása.
Szerdán a Városszépítő Egyesület által kiírt, Az én Kecskemétem című képzőművészeti pályázat értékelésében vettem részt. Buncsák András és Hahn-Tapodi Zsuzsi voltak a zsűri társaim. Kiválasztottunk kategóriánként néhány jó munkát, aztán egy-egy újabb rostán kiválogattuk a helyezett munkákat. András javasolta, hogy legyenek különdíjak, így lett kategóriánkánt 3 helyezett és 2-4 különdíjas. A terem fűtetlen volt, kabátban zsűriztünk. Fél 10-kor elindultunk Andrással a piac felé, onnan egyedül mentem tovább.
Csütörtökön végre eljutottunk a Tavaszi Filmklubba, ahol már a negyedik filmet vetítették, de még csak most vettük meg a bérletünket, eddig minig közbejött valami. Az Ez csak a világ vége című kanadai-francia filmet adták, ahol az állandó közeli kameramozgás megint megviselte nagyon a szemem, hasonlóan a Saul fia és a Loving Vincent című filmeknél. Lehet, hogy az én szememmel van gond? Ez se volt egy vidám film, de elgondolkodtató volt, mint általában az itt bemutatott filmek. Megdöbbentőek ezek a családi játszák!
Pénteken a sulis óráim után a TEKÁba siettem (most is késtem), mert a városszépítős rajzpályázat anyagát kellett feltenni. Az egyesület két tagja segített, ők a maszoló szalagból a képek 4 sarkára ragasztottak egy-egy kis hengert, én meg tettem fel a barna faborítású falra. Kicsit zsűfolt lett a kiállítás, de 107 különböző méretű munkát máshogy nem lehet feltenni a falra. Igyekeztem azért valami logikát követni a felrakásnál. Fél 3-ra végeztünk, de addigra mindhármunk ujjai teljesen lemerevedtek és alig mozogtak már a fűtetlen teremben. Megnyitó és eredeményhirdetés a jövő héten kedden lesz, remélem, megtartják majd a maszkolószalagok addig és utána is még a rajzokat, festményeket.

Szombaton végre én foghattam ecsetet a kezembe. Az Artésia Műhelyben a harmadik, egyben befejező részéhez ért a bútorfestő tanfolyam. Erre az alkalomra egy kisbútort kellett hozni. Én hosszas tipródás után a teafilteres kisszekrényt vittem a konyhából. Még a héte közepén letisztítottam és leáztattam, lekapartam az eredeti dékupázsolt képet róla, ami egy delfti csempére emlékeztetett és nagyon nem illett a fehér-kék színeivel az én konyhámba. Utólag már bántam, hogy nem készítettem úgy róla képet, mikor még az eredeti kép rajta volt. Alapszínnek az olajzöldet választottam, majd a dékupázs és a koptatás technikát használtam és a végén barna waxolást. Én elégedett voltam. Kaptunk oklevelet is és már nagyon várom, hogy bele merjek fogni valami nagyobb bútor átfestésébe. A többiek is jókat készítettek, volt szék, láda, szekrényke stb. ezek között.

2018/7. - Ferbuár harmadik hete

Ezen a héten is volt még két osztály, akikkel a Cifrapalotában a Seuso-kincseket néztük. Szerdán esett a hó, tiszta latayk volt minden. Délre voltunk a 12-dikesekkel bejelentve a Seuso-kincsekre, de mivel nagyon erősen esett a hó, nem mentünk vissza a 3. órára, hanem ott a díszeremben beszéltük meg az érettségivel kapcsolatos tudnivalókat és nem kísértem őket vissza a suliba, hanem a Kápolna Galériába rendeltem a 11/E-s festőket. Velük is megnéztük az Axonos kiállítást és megkértem az ottaniakat, hogy hadd maradjunk ott a 2. óránkra. Maradtunk és beszélgettünk még. Innen hazasétáltam.
Csütörtökön 5-kor Molnár Péter születésnapi kiállítása nyílt a Hírös Agórában. Odafelé menet egy szép naplementét fotóztam.











Nem sokkal a megnyitó előtt érkeztem, nem is tudtam minden megnézni, mert már kevés volt az idő és sokan is voltak. Lerekesztették az emeleti nagytermet, mert Péter kis meretű, intim képei nem is mutattak volna a nagy teremben. Itt volt Sára, Ráhel, Péter lányai, akiket tanítottam. Szolláth Kati megnyitóbeszédét Virág Ági olvasta fel. Jó írás volt és érdekes volt Péter egészen korai munkáit is látni.

A megnyitó után batárnős programom volt. Már a második filmklub volt aznap, de mi most se oda mentünk, mert a Kamaraszínházban az Übü király főpróbájára volt két jegyünk. Nem volt rossz az előadás, de szünet nélkül nyomták le és így egy kissé fárasztó volt. Fotók netről.







 

Szombaton volt még művészettel kapcsolatos programom, a bútorfestéses tanfolyamom második foglalkozása az Artésia Műhelyben. Vittem Editnek egy zöld festményt közös zöldmániánkra emlékeztetve, a Chartres-i szörnyet. Nem voltam biztos benne, hogy tud vele élni, ezért fellínáltam, hogy ha nem,akkor keresek valami mást, de azt mondta, tetszik neki. Most egy ládát festettünk be, alkalmazva 3 díszítő technikát, a dékupázst, a stencilezést és a transzferálást. Ezek nem voltak számomra teljesen újak, de azért jó volt festegetni egy kicsit. Én most egy sötétzöld alapot választottam, amire nem volt jó a dékupázs, viszont a többi technika jó lett. Két hét múlva lesz a 3., egyben utolsó foglalkozás, amikor egy kis bútort fogunk újjáfesteni. Még nem tudom, hogy mi lesz az a kis bútor, de majd addig kitalálom még.

2018/3. hét - Január harmadik hete

Ez a hét az orvoshoz járásról szólt. Zömében Sanyival az állatorvoshoz, de Anyukámmal kapcsolatban is történt orvosi látogatás. Kiállításlátogatás nem volt, de volt egy irodalmi-zenei est, egy Városszépítős beszélgetős program és egy workshop! Ja, és egy interjú, ami talán a jövő héten olvasható, akkor majd megírom, hogy hol.

Hétfőn este az Újkollégiumba mentünk, mert Ittzés Kata (egykori Ézi-s kolléganőm) jóvoltából értesültünk egy Arany - Kodály balladaestről. Hegedős D. Géza rendezte a Színművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak műsorát. Jól szerkesztett est volt, élveztük!
Kifelé a a lépcsőházról készítettem néhány fotót, mert nagyon szerettem ezt a léápcsőházat attól kezdtev, hogy hajdanán itt tanítottam (1988-1990). Még 1999-ben elkészült egy szitanyomat-sorozat az újkollégium belső tereinek felhasználásával.

Szerda este a Kodály Intézetbe mentem, itt a Kecskeméti Városszépítő Egyesület szervezett egy programot, ahol a Kodály Intézet fejlesztéséről, felújításáról és bővítéséről hallhattunk egy beszámolót. Amikor kiköltözikmajd a Kada Szakgimnázium, megkezdődik a bővítés. Ott lesz majd a hallgatók szállása és a koncertterem. A mai, agykori kolostor épületet is felújítják, ez továbbra is a tanítás és a hivatali helyiségeknek lesz fenntartva. Terveket még nem láttunk, most folyik a tervező(k) kiválasztása.











Szombaton reggel fél 10-re Péter elvitt a Hosszú utca 28-ba, az Artésiá Műhelybe, ahol most kezdődött a három foglalkozásból álló bútorfestéses tanfolyam. Már nagyon vártam. Kicsit elhúzódott, mert sokat beszélt az elején Edit, de kellett is ennyi elmélet. Az én deszkáim kicsit visszafogottra sikeredtek a színhasználatom miatt, de legalább kipróbáltak a különböző technikákat. Tetszett! Azon töröm a fejem, mit kellene átfesti idehaza a tanultak alapján.