Édesapám halála

Ma éjjel rövid, de súlyos betegségben elhunyt az édesapám. Itt a blogomon a közös élményeink közül azokat elevenítem fel, amikor elkísért a diákjaim számára szervezett kirándulásaimra. Szeretett utazni, új helyeket megismerni, míg jóanyám szívesebben maradt otthon. A kíváncsiságon kívül először azért is jött velem apám, hogy a minimális létszám meglegyen, később, mikor már a gyerekeimet is vittem magammal, akkor azért, hogy vigyázzon rájuk, míg én a csoportvezetői feladatokat kell, hogy ellássam.

Először 1995-ben kísért el Párizsba, itt a Louvre előtt állunk. 1997 tavaszán Görögországban jártunk, 1998-ban Bécsben, de a következő fotó Windsorban a György-kápolna előtt készült róla,

1999 tavaszán az angliai utamon.
2000-ben jött e

2000-ban Olaszországban jártunk, Petra lányom, aki 10 éves volt, ekkor jött először velem. A fotó a velencei Dózse-palota melletti egykori börtönben készült róluk. 2001-ben újra Párizs, Franciaország, akkor már mindkét gyerekem is jött velünk. A kép Reimsben a MUM pezsgőgyárban készült, amely az utolsó programja volt a kirándulásnak. Jólesett egyet koccintani vele. 2002-ben Hollandia és Belgium volt az úticél. A fotó a hollandiai Otterlo Kröller-Müller gyűjteméynében egy Marino Marini szobor előtt készült Apámról.

2003-ban ismét Görögországban jártunk. Itt már digitális fényképezőgépem volt. (Az előző képeknél azért van a szélén fekete csík, mert ezek eredetileg diaképek.)

2003 őszén egy budapesti kolléga által szervezett útra fizettünk be együtt, Barcelonában és környékén jártunk. A Güell parkban pihent meg a fotón.

2005 tavaszán Egyiptomba mentünk, Itt egy mecsetben van éppen az unokáival.

2008 őszén Isztambulban jártunk. A fotó a Boszpurusz partján készült a Dolmabahce palota előtt. 

És utolsó szervezett utamra is elkísért 2010-ben, Provence-ba, bár ott már többször a buszban maradt, nehezen bírta már a sok gyaloglást, hamarabb elfáradt. Az első képen még az útközben meglátogatott milánói dóm tetején készült, a másik pedig a Pont-du-Gardon az egyik kolléganőmmel.
Jó, hogy együtt átélhettük mindezt. Köszönöm!