Szabad péntek

Még csütörtök este felalapoztam azt a rézlemezt, amit egy hete előkészítettem, hogy majd a hétvégén elkészítem, csak közbejött Apukám halála. Pénteken ezt a rézkarcot készítettem el az szüleim leninvárosi lépcsőházának padlózatáról. Egy sorozatot akartam csinálni, de csak egyetlen 15×20 cm-es lemezem volt, így csak ezt az egyet készítettem el. Ezzel az eggyel végeztem is, délután le tudtam nyomtatni. Aránylag jó lett, pedig az alapozás nem volt tökéletes, utoljára november elején rézkarcoztam, már beszáradt a kifedő lakkom is. Ezt a munkámat a MAOE Rend és káosz című pályázatára szántam.
Délután két kiállításmegnyitó is volt, az egyik a Magyar Fotográfiai Múzeumban, amit Farkas Zsuzsa (MNG, az őszi bécsi kiránduláson ismerkedtem meg vele) rendezett és nyitott meg. A másik Strohner Jázmin (kandós 12/E-es) kiállítása a Diákgalériában. A Fotográfiai Múzeumban kezdtem, de a megnyitót nem vártam meg, hogy átérjek az Ifjúsági Otthonba, de azért pár szót a kurátorral tudtam beszélni Veress Ferenc erdélyi tájképiről. Néhány fotó olyan volt, mintha egy érzékeny felületű grafika lenne. Tetszettek a vasútépítést megörökítő fényképei is. (Közben sajnos lemerült az elem a fényképezőgépemben.)

Innen mentem át az Ifjúsági Otthonba, ahol épp elcsíptem még Sári Misi megnyitó beszédét sok idézettel, de kedves befejezéssel, hogy jöhetne már a tavasz! Jázminnak kerámiái és fotói is ki voltak állítva, tehetséges, ügyes és szorgalmas lány.