Dante pokla

Folytatódott az Otthon Moziban a Művészettörténeti Filmklub, ahol most a Botticelli Dante pokla című filmet vetítették. Varga Ágota bevezetője ugyan alapos volt, de számomra hosszú. Tudom, hogy borzasztóan nehéz egy film előtt úgy bevezetőt, kedvcsinálót mondani, hogy nem volt alkalma látni a filmet a bevezetőt mondónak. A film se volt igazán jó szerintem, kicsit aggódtam is közben, mert a 3 diákom ott volt (szorgalmi 5-öst ígértem azoknak, akik eljönnek, mert éppen most tanultuk Botticellit), és az volt az érzésem, hogy nem nagyon köti le őket. Ebből a 95 percből elég lett volna egy 60 perc is. Jó volt látni az olasz fiatalokat és kevésbé fiatalokat, ahogy nyilatkoztak Dantéról, hogy mennyire a magukénak érzik. Ebben a filmben most nem volt színészekkel felvett jelenet, pedig szerintem pont ezek hozzák közelebb a mai diákok számára ezeket a régi történeteket. Az számunkra nem olyan meggyőző, ha csak múzeumi emberek, művészetkedvelők nyilatkoznak. A közeli felvételeket viszont élveztem.