Budapesti múzeumosdi - 2017. február

Pénteken Budapestre utaztam a gyógytornászhoz. Már fél éve nem voltam nála, de már tavaly kialakítottam azt a napirendet, hogy ha mennem kell hozzá, akkor azt egybekötöm néhány kiállítás megtekintésével. Most torna után a Kiscelli Múzeumba mentem, ahol Szűts Miklós akverelljei és tusfestményei voltak kiállítva. Nagyon hatásosak voltak ezek a hatalmas méretű festmények ebben a templomtérben. Persze megnéztem még a mást is, ha már ott jártam.

Innen a Szép utcába mentem, ahol az Organikus című kiállítást néztem meg, ami elég vegyes színvonalú volt, sok ősmagyar motívummal.

Innen a Kisterem Galériában sétáltam át, ahol Nádler István kamara kiállítását láttam és olyan jó volt, hogy egykori tanítványom mutatta be a képeket.

A legtöbb időt a Műcsarnokra szántam, ahol először a 30×30 - Kivonat az ezredforduló magyar képzőművészetéről 1985-2015 című kiállítást néztem meg, ahol olyan dolog történt velem, ami még soha! Nagggyon kínos volt! Nem is merem leírni, mindenesetre utána alig tudtam figyelni, pedig egy nagyon jó válogatás volt és tetszett a rendezőelv, azaz hogy minden mű 30×30 cm-es csak.

Utána még megnéztem a többi kiállítást is, a művésztelepeset, ahol Tóth-Pócs Judit nemezmunkájába futottam bele. Stefanovits Péter Szívzörej című tárlata adta a legnagyobb élményt, főleg a rézkarcai. Az alagsorban most a Metropolitan Egyetem diákjai állítottak ki.

A nap végére volt még egy programom, természetesen ez is kiállítás volt. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a Graphics Open2 című tárlatot néztem meg, amin a közép-európai művészeti egyetemek grafika szakos hallgatói állítottak ki. Különösen tetszettek a nagyméretű hagyományos technikával készült grafikák. 17 órától Hadházi László és Szurcsik János tartott tárlatvezetést, de ez elég felemásra sikeredett szerintem, mert Hadházi próbált humoros lenni, de azért ez mégse egy stand-up comedy-s helyzet, Szurcsik meg próbált szakmai lenni.

Nem vártam ki a végét, elfáradtam és el akartam érni a 18.53-as vonatot.