Mór és környéke

Hétfőn délelőtt indultunk Szekszárdról észak felé, Móron és környékén folytatódott a nyaralásunk. Útközben Sárbogárdon megebédeltünk. Mikor Mórra megérkeztünk elfoglaltuk a szobánkat és elájultam, nagyon pofás volt. Ezután elsétáltunk a pincék felé, ahol a Csetvei Pincészetben egy borkóstolón vettünk részt.











Visszamentünk az Öreg Prés Fogadóba vacsorázni, utána sétáltunk egyet a városkában.

Kedden Mór környékét jártuk be, Bodajkkal kezdtük, itt a Kálváriára másztunk fel. A kastélyt még messziről sem lehetett látni, mert Orbán Viktor veje vette meg és még a környékbéli utcák is le voltak zárva a felújítás miatt.

Fehércsurgón éppen elértünk egy vezetést a kastélyban. Utána viszont nem jártunk sikerrel, mert a néni, aki az Amerigo Tot Emlékszobát mutatta volna meg, beteg és nem volt helyette senki.

Innen a Csókakői várhoz mentünk, amit még építenek, de azért fel lehet menni.

Móron is megnéztük a könyvtárként működő kastélyt.

Szerdán reggel mikor kijelentkeztünk a fogadóból éppen el kezdett esni. Szerencsére csak addig esett, míg kocsiban voltunk. Mikor Dégen kiszálltunk az autóból, már sütött a nap. A kastélyt, ami sokáig gyermekotthonként működött, önállóan néztük meg. Az épületen kívül a kastély kertje, illetve ott a kis holland ház érdekes még.

Dég után a következő állomás az Ozorai kastély volt, ahol vezetést is kaptunk. Az udvarban több reneszánsz szobor másolata látható, a leghíresebb Donatello Dávidja.

Hazafelé még egy vár volt hátra, amit már messziről oly sokszor láttam, de még sohasem voltam benne, ez a Simontornyai vár volt. Ez volt az utolsó helyszíne a nyaralásunknak.

Még megebédeltünk egy cecei étteremben, de már a Csók István Emlékházba nem mentünk be. Azt tavaly, a felújítás után körbejártam, régebben meg láttam a gyűjteményt is. A leghíresebb Csók képek úgyis a Nemzeti Galériában vannak.