Mór és környéke

Hétfőn délelőtt indultunk Szekszárdról észak felé, Móron és környékén folytatódott a nyaralásunk. Útközben Sárbogárdon megebédeltünk. Mikor Mórra megérkeztünk elfoglaltuk a szobánkat és elájultam, nagyon pofás volt. Ezután elsétáltunk a pincék felé, ahol a Csetvei Pincészetben egy borkóstolón vettünk részt.











Visszamentünk az Öreg Prés Fogadóba vacsorázni, utána sétáltunk egyet a városkában.

Kedden Mór környékét jártuk be, Bodajkkal kezdtük, itt a Kálváriára másztunk fel. A kastélyt még messziről sem lehetett látni, mert Orbán Viktor veje vette meg és még a környékbéli utcák is le voltak zárva a felújítás miatt.

Fehércsurgón éppen elértünk egy vezetést a kastélyban. Utána viszont nem jártunk sikerrel, mert a néni, aki az Amerigo Tot Emlékszobát mutatta volna meg, beteg és nem volt helyette senki.

Innen a Csókakői várhoz mentünk, amit még építenek, de azért fel lehet menni.

Móron is megnéztük a könyvtárként működő kastélyt.

Szerdán reggel mikor kijelentkeztünk a fogadóból éppen el kezdett esni. Szerencsére csak addig esett, míg kocsiban voltunk. Mikor Dégen kiszálltunk az autóból, már sütött a nap. A kastélyt, ami sokáig gyermekotthonként működött, önállóan néztük meg. Az épületen kívül a kastély kertje, illetve ott a kis holland ház érdekes még.

Dég után a következő állomás az Ozorai kastély volt, ahol vezetést is kaptunk. Az udvarban több reneszánsz szobor másolata látható, a leghíresebb Donatello Dávidja.

Hazafelé még egy vár volt hátra, amit már messziről oly sokszor láttam, de még sohasem voltam benne, ez a Simontornyai vár volt. Ez volt az utolsó helyszíne a nyaralásunknak.

Még megebédeltünk egy cecei étteremben, de már a Csók István Emlékházba nem mentünk be. Azt tavaly, a felújítás után körbejártam, régebben meg láttam a gyűjteményt is. A leghíresebb Csók képek úgyis a Nemzeti Galériában vannak.

Nyári hétfő - Szentbékkálla, Berhida

A hétfő még a barátnős kiránduláshoz tartozott. Mielőtt elindultunk, még betértünk egy borászhoz, hogy hozzunk haza egy kis balatoni bort. Én 2 liter száraz Traminit hoztam Péternek és biztos finom és jó helyről vásároltam, mert igen sokan lettünk ott hirtelen így hétfő délelőtt, pl. Haumann Péter is egy csomó palackkal érkezett.
Ha nem hétfő lett volna, kicsit több lehetőség közül választhattunk volna, hogy milyen programot találunk ki magunknak. De hétfőn minden múzeum, kiállítás zárva van, így egy természeti látványosság mellett döntöttünk, a Szentbékkálla melletti kőtengerhez és ingókövekhez mentünk el. Itt még én sem jártam, mert 2005-ben, amikor a bolyais osztályommal Révfülöpre kirándultunk, az osztály egyik fele biciklitúra keretében ide, a kőtengerhez ment, én a másik felével a Hegyestűhöz.

Érdekesek és félelmetesek voltak egyszerre ezek a hatalmas kövek. Felmásztunk a tetejére és Friedrich Vándor a köd tenger felett című képe jutott eszünkbe.
Nagy meglepetésemre itt a nagy köveknél összefutottam az unokatestvéremmel, annak feleségével és három fiával, akik kerékpárral jöttek ide.
Ezután hazafelé vettük az irányt, de Berhidára még betértünk, ahol egy Árpád-kori templom és egy Makovecz tervezte vendéglőt jelezett a net, mint látványosságot. A templomot már láttam 24 évvel ezelőtt, de se akkor, se most nem tudtunk bemenni. A Makovecz épületet nem találtuk meg, azt nem tudták a helyiek sem, merre van.
Átmentünk még Lepsényen, ahol egy szokatlan temető mellett haladtunk el. Először azt hittem, valami pincesor, nagy kéményű házakkal, de ezek kripták voltak obeliszkekkel.







Simontornyán megálltunk ebédelni és ha nem hétfő lett volna, akkor jó lett volna a várat is megnézni, mert hiába esik úzba jövet-menet a Balaton felé Simontornya, eddig még nem sikerült bejutnom a várba. Egyszer elmentünk egészen közel hozzá, de zárva volt. Itt egyébként éppen egy nagy zivatar söpört végig, míg ebédeltünk.








Ennyi volt az idei barátnős kirándulás, most úgy néz ki, hogy a nyáron már nem is tudunk találkozni, mert hárman háromfelé megyünk.