Mozgalmas hét kevés hanggal

Egy hét otthonlét után hétfőn újra mentem iskolába, de hangom még kevésbé volt, mint az előző héten. Akikkel találkoztam és szintén ilyesmi betegséggel küszködtek, mind azt mondták, hogy a második hét még rosszabb volt, mint az első. Sajnos, viszont nem maradhattam tovább otthon, mert annyi minden volt már erre a hétre betervezve.
Hétfőn témazárót írattam a saját osztályommal, a klasszicizmusból és romantikából. Alapvetően nem sokat beszéltem aznap, vagy rajzoltunk vagy filmet néztünk. A saját 5 órám mellett volt egy lyukasórám is, de ebben be kellett mennem helyettesíteni egy beteg kollégát. Este a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének volt egy vezetőségi ülése, arról elég későn értem haza. Megbeszéltük az éves tervet, meg néhány tennivalót felosztottunk egymás közt.
Keddre minden hangom elment, csak mutogatni és tátogni tudtam. Négy órát kellett így végigcsinálnom. Délután egy kicsit pihentettem a torkom és mire estére visszamentem a suliba, hogy megtartsam a szülői értekezletet, addig egy kicsit visszajött a hangom is. Sajnos csak az osztály harmada volt képviselve ezen a szülőin, pedig megnéztem és kint az értesítő még január 22-én.
Másnap reggel a végzősökkel és néhány a többi művészeti osztályba járó diákkal Budapestre mentem az ilyenkor szokásos múzeumlátogatásokra. A végzősökön kívül azért vittem magammal még a többi osztályból is diákokat, hogy olcsóbb legyen az útiköltség. Így csak 1800 Ft volt fejenként. A Végzősöket én vezettem végig a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményein, kifejezettem azokra a művekre koncentrálva, ami középiskolás anyag, érettségi követelmény. A többieknek pedig leszerveztem egy tárlatvezetést az időszaki kiállításra, a Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság történet címűbe, amit én már a téli szünetben megnéztem. Mivel más kolléga nem volt velem, kénytelen voltam csak a tárlatvezetőre bízni a tanulókat. A hangom elég rekedt volt és biztos nemtett jót neki a 2 órás folyamatos beszélés, de túléltem. Két érdekességet is láttunk, éppen valaki Csontváry Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című festményét másolta. Ilyet itt még nem láttam, a Louvre-ban többször is. Örültem, hogy a két évvel ezelőtti Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának munkáit, azaz Asztalos Zsolt fel nem robbant bombákról készült videóinstallációját most mi is láthatjuk itt a MNG-ban.

Délután a Ludwig Múzeumba mentünk, ahol ismét kétfelé osztódtunk: a végzősök az Ami a tananyagból kimaradt című múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt, a többiek pedig az Emberek a körtéren címűn. Hemrik Laci most beteg volt, így Rita és Kati vitték végig a két programot. Rita azt mondta, azért is lett hosszabb az ő foglalkozásuk, mert azt látta, hogy nagyon érdeklődőek voltak a végzősök. Ennek örültem. Kati most először csinálta ezt a foglalkozást, aminek a fogatókönyvét Laci írta meg. Kíváncsi voltam a programra, így velük tartottam, de azt hiszem, hogy talán ez is közrejátszott abban, hogy nem voltak túl aktívak a diákok, amikor meg kellett volna nyilatkozniuk, meg ők nem egy osztályból volta, így lehet, hogy egyébként is gátlásosabbak voltak, mintha a saját osztálytársaikkal lettek volna együtt. Mindenesetre jól sikerült sokat láttak, hallottak a diákok és jól elfáradtak. Még lehetőségük arra, hogy a foglalkozások után az időszaki kiállításokba is benézzenek. Én is találkoztam Márkkal, odajött ő is a Ludwig Múzeumba és megnéztük az időszaki kiállítások, meg ittunk egy forró csokit utána a büfében. Fél 4 után nem sokkal indultunk haza, és 5-re meg is érkeztünk.

A 10. E-ben megíratta a témazárót a helyettesítő kolléga, így hétvégére két osztálynyi javítani való dolgozat is lett. Ez egyikkel végeztem, a másikba bele se kezdtem.
Csütörtökön hosszú napom volt, ilyenkor 5 órám van plusz 3 lyukas, így korán kezdek és későn végzek, de ilyenkor intézek el általában minden fénymásolni, nyomtatni való dolgot. A hangom még mindig rekedt, de már használható volt, bár igyekeztem kímélni még. A nem művészetis osztállyal a Mozgás, mozgásábrázolásos témát dolgoztam fel, elég jól vettek a felvezetést, majd a jövő héten meglátjuk milyenek lesznek a feladat megoldásaik. A végősökhöz egy külsős előadó jött, Fábián László tartott egy előadást az absztrakt művészetről. Virág Ági szervezte le ezt a programot, amely még kiegészül azzal, hogy majd 5 diák meglátogatja Fajó Jánost a műtermében. Ági nem tudott ottmaradni az előadáson, felvettük videóra, bár abból nem tudom mennyi látszik, hallatszik majd. Érdekes volt az előadás, bár az én diákjaim azt hiszem, kissé pörgősebbekhez szoktak, de jó ha nem mindig csak engem hallanak.
Pénteken nem volt iskola, évek óra ez a februári első péntek afféle alkotói nap számomra. Most is rézkarcoztam. Egy téli szünetben készült rézkarcomon dolgoztam tovább és két újabbat készítettem. Sajnos, nem vagyok velük elégedett, vasárnap még újra lealapoztam és továbbmarattam egy helyen, de azt már csak hétfőn tudom lenyomtatni. A Hermész figurát kell mélyítenem, nem elég sötét.

Közben egy pár órára kiszakadtam a munkából, mert a Cifrapalotában nyílt egy japán fotókiállítás, amelyre el akartam menni. Tóhoku vidékéről készültek a felvételek, ahol Aomori, Kecskeméti testvárvárosa is van. A japán nagykövet is tiszteletét tette a megnyitón. Ez csak az első része a programnak, mert később fog nyílni még egy másik kiállítás is. Örültem volna, ha a fotók mellett feltüntették volna, hogy mikor készült, mert amikor először néztem meg a kiállítást, zavarba is ejtett néhány kép, aztán a megnyitón elhangzott, hogy az elmúlt 40 évből készült a válogatás. A szakma részéről Gaál Zoltán fotográfus mondott beszédet. (Örülök, hogy Szeberényi Gyula Tamás vette át az önkormányzat részéről a kiállításmegnyitókon a köszöntő szerepét. Más: furcsa volt látni a felnőtt Yokot, Kerényi Jóska barátom felnőtté vált nagy fiát. Ő a Kecskemét-Aomori Baráti Kör elnöke.)