Az előző nap jól elfáradtunk, ezért most a mertót válaszottuk, hogy a várhoz minél hamarabb, lehetőleg még a tömeg előtt felérjünk. A várba felérve, először az Arany utcácskát gondoltam megnézni, hogy lássunk is valamit belőle ne csak az embertömeget. Jegyet ugyan lehetett venni ott előtte a presszóban, de csak készpénzért, így előre kellett mennem a katedrális előtti jegypénztárig, hogy kártyára megvegyem az ugyancsak kombinált jegyet, amely érvényes volt az Arany utcácskába, az Régi Királyi Palotába, a Prága történetét bemutató kiállításra, az Lőportotonyba, a Szt. György-bazilikába és Szt. Vitus székesegyházba, sőt még a Rosenberg palotába és egy Prágai Kastély Képtárába, de ezt a két utolsó látványosságot kihagytunk. Nagyon okosan a jegy két napra szólt! 
Sajnos, a székesegyház déli tornyába külön belépőt kellett váltani, de ott megy egy-egy érmét kaptunk a belépő mellé! Az idegenforgalmi szakemberek tudnak ott valamit! Nos, az Arany utcácskát még sikerült a túristaözön előtt megnézni, de a székegyegyházba már igazi tömeg volt, igaz csak addig, még belépő jegy nélkül is be lehetett menni. Az egyik üvegablak Mucha munkája a balodalon. A belépődíjas gótikus részen jóval kevesebben voltak. A kiállításokon is aránylag kevesen voltak, de sajnos, nem volt szabad fotózni. Az eredeti Sárkányölő Szt. György szobornál viszont nem álltam meg és készítettem egyet titokban.
A székesegyház után sétáltunk a Hradzsinban, ahol volt még néhány festői szépségű utcácska és az úgynevezett Lennon-fal, tele graffitival.
Ismét szenvics és sör volt az ebéd, amely után lesátáltunk a folyópartra, benéztünk egy kortárs szobrokkal teli udvarba és ismét átmentünk a Károly-hídon. Egy rézkarcot muszáj volt venni, egy Aliaksei Darashenka nevű fiatal fickótól vásároltunk, akinek a munkáin már előző nap is megakardt a szemem. A Szmetana emlékmű előtt megkértünk valakit fotózzonle bennünket, mégis csak jó ha van egy közös fénykép is rólunk. A folyóparton sétáltunk a Nemzeti Színházig, majd az Újvárosi Városháza következett, amelyet előző nap a Károly tér másik oldaláról, messzebbről láttunk csak. Közben eljött a vacsora idő, így a Vodickova utcai Újváros Sörfőzdébe tértünk be, ahol ismét valami cseh spacialitást ettünk és egy újabb finom sört ittunk. Sétánk közben sok-sok szép szecessziós és art decos épületet láttunk és fotóztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése