A holokauszt áldozatainak emléknapja

Április 16. az első magyarországi gettó felállításának napja 2000 óra a holokauszt áldozatainak emléknapja Magyarországon, így az iskolákban is megemlékeznek erről. Én 2007-ben tartottam először a Bolyaiban ezt megemlékezést, mert épp abban a tanévben, bár még 2006. őszén részt vettem Jeruzsálemben a Jad Vasem Intézetben egy holokauszt tanítása kurzuson. Természetesen én nem a történelmi, hanem a művészi megközelítést választottam, azaz holokausz áldozatok munkáit mutattam be, valamint emlékhelyeket és emlékműveket. Nagyon meghatóra sikerült akkor, többen (diákok és tanárkollégák is) odajöttek utána és mondták, hogy mennyire megérintette őket. Azóta kicserélődött a diákság, s úgy gondoltuk, újra az én összeállításommal emlékezhetnénk. Igaz, most kevesebb időt kaptam, akkor 45 perce volt az előadásom, most 30 percesre kellett rövidíteni. De nemcsak kivettem belőle néhány diát, hanem újakkal is aktualizáltam a vetítésem. Először nagyon megijedtem, mikor a diákok az aula széle felé kezdtek leülni, üresen hagyva az egész középső részt, s láttam, hogy enni-innivalóval, okostelefonnal felszerelkezve jöttek. Aztán megkértem őket, hogy tiszteljenek meg engem és a témát, hogy közelebb jönnek, ezt nagy dirrel-durral megtették, és nem eszen, nem isznak, nem telefonoznak az előadás alatt. Csak ezek után kezdtem bele, de szinte rögtön síri csend lett. Az emlékhelyeknél, emlékműveknél a saját fotóimat használtam és persze a saját élményeimet meséltem el közben. Pauer Gyula Dunaparti cipővel fejeztem be, illetve Pajor Tamás Rosenberg Dani dalával. A hatás a hat évvel ezelőttivel megegyezett, és ez megnyugtatott, hogy lehet még hatni a mostani diákokra is. Most is több diák és kolléga jött oda és mondta, hogy mennyire megérintette, amit látott, hallott.

Az előadás után a Kandóban folytattam és eredetileg nem terveztem, hogy az ottani 11-dikes művészosztálynak is levetítem, de úgy alakult, hogy hasznosnak véltem előadni nekik is. A saját osztályommal éppen osztályfőnöki órám volt, és a Kandóban osztályfőnöki óra keretében kell megémlékezni, így nekik mindenképpen terveztem, hogy levetítem. A baj csak az volt, hogy a megbeszélésre, a felmerülő kérdésekre már nem volt idő, mert az óra elején elment egy kis idő egyéb szervezési feladatokra. Pedig nagyon kellene, hogy beszéljünk erről, illetve arról, hogy ők közben miket gondoltak.

Szívesen vállalkoznék rá, hogy más iskolában is bemutassam ezt az összeállításom, és kíváncsi lennék rá, hogy máshol, azoknál, akiket nem tanítok, hogyan csapódna le az előadásom?