A szombati délelőttöm még dolgozatjavítással telt (muszáj a végzősők próba érettségi tesztjeit kijavítani, már nem is találkozom velük többször, mert sok-sok óránk elmarad), meg egy laza kis főzéssel. De délután már szabadtéri programom volt. Elkezdtem a túrabakancsom bejáratását. Itthon már sétálgattam benne, de kintre még nem vettem fel. Kb. 3/4 1-kor indultam, kigyalogoltam a Sasfészeken túlra, aztán visszafordultam, és a Decathlonban bevásároltam még néhány szükséges dolgot, például olyan zoknit, amin nincsenk varrások. Hogy ez mennyire szükséges, az már addigra kiderült, mire odaértem, mert a zoknim varrása már ennyi idő alatt is egy vízhólyagot eredményezett a lábujjamon. Délután 4 órára volt megbeszélve egy talákozó az Élet a régi Kecskeméten nevű facebookos csoport tagjaival a homokbányai volt szovjet laktanyáknál. Bejárásra és fotózásra indultunk. Már láttam fotókat a lepusztult laktanyaépületekről, de személyesen nem jártam ott. Félelmetes volt. Nemcsak az elhagyott, szétbarmolt épületek, hanem az a kontraszt, hogy közvetlenül ott vannak mellettük felújított házak, ahol sok-sok ember lakik, akik mikor kinéznek az ablakon ezt látják.
Kb. 1/4 7-re értem haza és végre egy jót aludtam. A vízhólyagon kívül viszont a sarkam fájt még, ami ezért zavar egy kicsit, mert a régi cípőmben tett hosszú gyaloglások után az nem fájt sosem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése