Ambrus Lajos kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Csütörtök este nyílt a Kulturális és Konferencia Központban Ambrus Lajos kiállítása. Sikerült még a tömeg előtt körbenéznem. Lajos főleg akvarellel készült tájlépeket állított ki, a bejárattól jobbra volt néhány vadász témás olajkép, amelyek közül több is látható volt nemrégiben a vadászkiállításon, és a bejárattól balra pedig néhány zsidó télmájú kép szerepelt. A kiállítás a 60. születésnapja alkalmából került megrendezésre, bár már tavaly betöltötte ezt a kerek évszámot Lajos.
Szemadám György nyitotta meg a tárlatot, aki azzal indított, hogy a 30 évvel ezelőtti avantgárd énje minden bizonnyal túl konzervatívnak ítélte volna ezeket a munkákat, de ma másként látja őket. Ma már inkább az útkeresést és az őszinteséget érzi bennük. Nos, ezzel én is így vagyok nagyjából. Ambrus Lajos képei nem túl korszerűek, de kétségtelen ez az ő útja. Azt festi, ami érdekli, ami körül veszi, azaz őszinte és a mai világban már ez is becsülendő. Egy kicsit minden akvarellistát irigylek, mert én nem tudom ezt az technikát (bár nem is gyakoroltam), én jó vastagon, pasztózusan szoktam festeni, ha festek.

Kapott a várostól egy  elismerő oklevelet, valamint  a felesége és egy barátja is felolvasott egy-egy megható írást.

Én, személy szerint, hálás vagyok Lajosnak, ugyanis mióta ő a MAOE Bács-Kiskun megyei képviselője, talán erőteljesebben érvényesíti a megyei alkotókat ebben az egyesületben. Engem is akkor vettek fel.















A megnyitó után Krisztával  beszélgettem, aki még mindig sántikál, pedig lassan egy éve volt a balesete. Bemutatott az éppen az Alkotóházban tartózkodó László Dánielnek, aki megjárta a Caminot és jó néhány képet is festett az élményeiből. Nekem is egyre közelebb van már az indulásom, június 30-án fogok repülni Bilbaoba, majd onnan busszal elmegyek Pamplonába, ahonnan indul a gyaloglásom. Walter Gabival is váltottam pár szót, és miután közölte, hogy ő semmit nem intézett még a tervezett kiállításunkkal kapcsolatban, elmondtuk a tervünket L.N. Marinak. Azért jó lenne, ha valahogy az ősszel sikerülne ezt a négyes születésnapos kiállítást összehozni!
Még a kiállításra menet, útközben láttam az egyik hirdetőoszlopon ezt a HVG címlapos plakátot. Nagyon szeretem a HVG címlapjait, ötletesek és humorosak, sokszor  inkább groteszkek. Ilyen az mostani is, az egykori Orosz István Távárisi, konyec plakát parafrázisa is.