Az 1980-as években készült finom kis vonalakkal megrajzolt munkáival indult a rögtönzött kiállítás, amit a 90-es évek figurális tollrajzai követtek. Ezután a balatoni művésztelep tusrajzai, amiből aztán egy-egy részletet kiragadott és erős nagyításban kinyomtatott. Ez az ötlet nagyon megtetszett nekem is, mert a kiállítóterekben a nagyobb méretű munkák mutatnak, és a kis tusrajzok finomságai nem vesznek el a nagyítástól, sőt! Az ablakos oldalon és a hátsó falon a festmények szerepeltek, amelyeket főleg a pécsi egyetemi tanulmányai alatt festett Zsuzsa.
A beszélgetés ugyancsak tartalmazott meglepő életrajzi adatokat, főleg a gyerekkorról, pedig elég régóta ismerjük egymást. Én úgy emlékszem, hogy még a művközpont rajzszakkörébe jártam középiskolásként, mikor néha-néha megjelent ott Zsuzsa is. Nagyon felnéztem rá, mert remekül rajzolt és az a fajta vonalvezetés, ahogy rajzolt, nekem nagyon tetszett akkor is. Aztán voltunk együtt művésztelepen, például a bajaiak szervezte Kárászon (én ott kétszer voltam csak, 1980-ban és 1981-ben), vagy jóval később a KKK-s balatoniban (2010-ben). A beszélgetés Balanyi Károly vezette, akivel a Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban (most Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ) dolgoztak együtt grafikusként, dekorációsként, amikor még egy csomó plakátot kézzel írtak és rajzoltak meg. És emellett kiállításokat szervezetek, rendeztek, például (már sokadszor hallom, hogy mennyire fontos volt) Korniss Dezső kiállítását is, mikor még élt Korniss és Pécsről elhozták a Tücsöklakodalom című festményt is. Mindketten hangsúlyozták, hogy ilyen dolgokat (csak úgy bepakolni egy furgonba képeket és elhozni egy kiállításra) nem lehetne ma már. Ez már történelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése