Ezen a héten két olyan előadás is volt a
Katona József Könyvtárban, amely érdekelt és el is tudtam menni rá. Hétfőn megint volt egy értekezlet a
Bolyaiban, kedden ugyanebben a témában a
Kandóban, de azt nem kellett végigülnöm, mert kedd délutánonként órám van, de szerencsére annak fél 4-kor vége volt, így a 4-kor kezdődő előadásra éppen odaértem a könyvtárba.
Szücs György művészettörténész, a
Magyar Nemzeti Galéria megbízott igazgatója tartott előadást
A szocreál Magyarországon címmel. Nem sűrűn hallani ebben a témában előadást, így kíváncsi voltam. Gondoltam, hogy jó lesz, hiszen
Szücs György neve garancia volt erre. Szépen rámutatott arra, hogy nem minden értéktelen, ami abban az időszakban készült, illetve hogy milyen sajátosságai voltak
Magyarországon a művészetnek 1949-1957 között. Az előadáson találkoztam
Monori Laurával, egykori kandós tanítványommal, aki művészettörténésznek készül, az alapképzéses diplomája már megvan, most felvételezik mesterképzésre. Nagyon örültem neki, mert már régen láttam, annak idején 2007-ben ő is egyike volt azoknak a diákjaimnak, akik nagyon szép eredményt értek el a
művészettörténet OKTV-n. Azután az év után még 2 évben volt
OKTV-s diákom, de azzal, hogy sem érettségi mentesség, sem semmiféle plusz nem jár a felvételin (a művészeti felsőoktatásban), egyszerűen már rábeszélni sem tudok arra egyetlen diákot sem, hogy erre a nagy munkára vállalkozzon. Más: egy régi ismerősöm a könyvtár II. emeletén dolgozik már elég rég óta, és mindig mondogatta, hogy a kandós diákjaim milyen szorgalmasan járnak könyvtárba anyagot gyűjteni a művészettörténet házi feladatok elkészítéséhez. Na, most azt mondta, hogy most már nem járnak a művészetis diákok. Bizony én is tapasztalom, hogy a házi faladatokban forrásként csak a wikipedia szerepel, a diákok számára kizárólag az létezik, ami a neten rajta van!
Csütörtökön a lyukas óráimban paszpartúztam, mert a
Paletta kiállításra aznap volt a beadás. Egyik szakkörös lányom adta be az anyagot a
Kulturális és Konferencia Központba, mert én kerékpárral voltam, igaz a végén tolnom kellett, mert a hátsó kerekem teljesen leengedett. Délután a spanyolországi
Szt. Jakab zarándokútról az
El Caminoról tartott egy vetítéses élménybeszámolót
Németh Hajnalka. Erre a programra a szakköröseimmel mentem, a jövőhéten majd készítünk ezzel a témával kapcsolatos munkákat. Mióta (2 éve) eldöntöttem, hogy annak az évnek a nyarán, amikor betöltöm az 50-et, végigjárom a
Caminot, sok-sok könyvet, filmet olvastam és néztem meg ebben a témában, tehát mondhatni eléggé képben voltam, de ettől még érdekes volt, bár valóban nagyon személyes volt az előadás, többször is elcsuklott
Hajnalka hangja.
Ezen a napon megint több program is volt, amely érdekelt volna, de ütköztek az időpontok. A könytáras előadás 3-kor kezdődött (fél 5 után lett vége), 4-kor pedig a
Kortárs Művészeti Műhelyek szervezésében
Háy Jánossal és
Lovasi Andrással volt egy beszélgetés a
Kerámia Stúdióban, de 5-től már
Öveges László főépítész tartott előadást
Városrendezés előtt álló kihívások a 2011-2014 közötti időszakban címmel a
MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet Rákóczi úti székházában. Talán erre az előadásra még el is tudtam volna menni, ha nem este az ágyban, olvasgatva az aznapi
Petőfi Népét, értesülök róla, hanem már lehetőleg előtte nap.
Ezen a héten két olyan előadás is volt a Katona József Könyvtárban, amely érdekelt és el is tudtam menni rá. Hétfőn megint volt egy értekezlet a Bolyaiban, kedden ugyanebben a témában a Kandóban, de azt nem kellett végigülnöm, mert kedd délutánonként órám van, de szerencsére annak fél 4-kor vége volt, így a 4-kor kezdődő előadásra éppen odaértem a könyvtárba. Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria megbízott igazgatója tartott előadást A szocreál Magyarországon címmel. Nem sűrűn hallani ebben a témában előadást, így kíváncsi voltam. Gondoltam, hogy jó lesz, hiszen Szücs György neve garancia volt erre. Szépen rámutatott arra, hogy nem minden értéktelen, ami abban az időszakban készült, illetve hogy milyen sajátosságai voltak Magyarországon a művészetnek 1949-1957 között. Az előadáson találkoztam Monori Laurával, egykori kandós tanítványommal, aki művészettörténésznek készül, az alapképzéses diplomája már megvan, most felvételezik mesterképzésre. Nagyon örültem neki, mert már régen láttam, annak idején 2007-ben ő is egyike volt azoknak a diákjaimnak, akik nagyon szép eredményt értek el a művészettörténet OKTV-n. Azután az év után még 2 évben volt OKTV-s diákom, de azzal, hogy sem érettségi mentesség, sem semmiféle plusz nem jár a felvételin (a művészeti felsőoktatásban), egyszerűen már rábeszélni sem tudok arra egyetlen diákot sem, hogy erre a nagy munkára vállalkozzon. Más: egy régi ismerősöm a könyvtár II. emeletén dolgozik már elég rég óta, és mindig mondogatta, hogy a kandós diákjaim milyen szorgalmasan járnak könyvtárba anyagot gyűjteni a művészettörténet házi feladatok elkészítéséhez. Na, most azt mondta, hogy most már nem járnak a művészetis diákok. Bizony én is tapasztalom, hogy a házi faladatokban forrásként csak a wikipedia szerepel, a diákok számára kizárólag az létezik, ami a neten rajta van!
Csütörtökön a lyukas óráimban paszpartúztam, mert a Paletta kiállításra aznap volt a beadás. Egyik szakkörös lányom adta be az anyagot a Kulturális és Konferencia Központba, mert én kerékpárral voltam, igaz a végén tolnom kellett, mert a hátsó kerekem teljesen leengedett. Délután a spanyolországi Szt. Jakab zarándokútról az El Caminoról tartott egy vetítéses élménybeszámolót Németh Hajnalka. Erre a programra a szakköröseimmel mentem, a jövőhéten majd készítünk ezzel a témával kapcsolatos munkákat. Mióta (2 éve) eldöntöttem, hogy annak az évnek a nyarán, amikor betöltöm az 50-et, végigjárom a Caminot, sok-sok könyvet, filmet olvastam és néztem meg ebben a témában, tehát mondhatni eléggé képben voltam, de ettől még érdekes volt, bár valóban nagyon személyes volt az előadás, többször is elcsuklott Hajnalka hangja. 
Ezen a napon megint több program is volt, amely érdekelt volna, de ütköztek az időpontok. A könytáras előadás 3-kor kezdődött (fél 5 után lett vége), 4-kor pedig a Kortárs Művészeti Műhelyek szervezésében Háy Jánossal és Lovasi Andrással volt egy beszélgetés a Kerámia Stúdióban, de 5-től már Öveges László főépítész tartott előadást Városrendezés előtt álló kihívások a 2011-2014 közötti időszakban címmel a MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet Rákóczi úti székházában. Talán erre az előadásra még el is tudtam volna menni, ha nem este az ágyban, olvasgatva az aznapi Petőfi Népét, értesülök róla, hanem már lehetőleg előtte nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése