Három a kislány - Somorjai Anna, Somorjai Réka és Thuróczy Erika kiállítás a Bolyai János Gimnáziumban

Az igen mozgalmas szombatom után, vasárnap itthon maradtam dolgozatokat javítani, pedig Péter éppen Ráckevére ment, ahol még sohasem jártam. Megígérte, hogy nem soká elmegyünk együtt is!
A tavaszi szünet (2 munkanap mindössze!) előtti 3 tanítási nap hasonlóan mozgalmas volt, csak éppen az iskolá(k)ban. Hétfőn a Bolyaiban kedden a Kandóban volt fogadó óra.

A Bolyaiban hétfőn délután nyitottam meg ünnepélyesen három szakkörös lányomnak a kiállítását a 2. emeleten kialakított diákgalériában. A megnyitón közreműködött Molnár Ágnes és Erős Dávid. A lányok nagyon aranyosak voltak, teljesen meghatódtak, de a jelenlévő szülők is.
Körülbelül ezt mondtam el:

"Egy kiállítás ünnep, a kiállítótérnek és a kiállító „művészeknek” is, aminek kezdetét a megnyitó ceremónia tölti be. Adjuk meg a módját! Nem kis dolog az, ha valakinek már középiskolás korában kiállítása nyílik, mégha nem is teljesen egyéni, hanem így hármasban állítanak ki. Hamarosan szólok majd róluk külön-külön is, de először így együtt néhány jellemző.

A három leányzó 3. éve jár a gimnázium rajzszakkörébe, 2 éve még ők voltak a „kicsik”, most ők a „nagyok”. Lelkesedésük, tenniakarásuk engem is lelkesít. Sok-sok városi, országos és nemzetközi pályázatra készültünk együtt (pl. Kémiai Társaság, Olasz Kulturális Intézet, Ludwig Múzeum, Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ).

Ők ugyan külön személyiségek, és meg is küzdenek azért, hogy így gondoljak rájuk, de amellett, hogy együtt járnak a szakkörömbe, még más hasonlóságok is vannak köztük.

Mindhármuk rajzolás iránti szenvedélye már nagyon korai gyermekkorban megmutatkozott. A szülőkben támogatókra találtak és mindannyiuk egyfajta kikapcsolódásként, feszültség levezetésként, terápiaként is fest, rajzol. Egyenlőre egyikük sem művészeti területen akar továbbtanulni.

Nagyon örültem annak, hogy 9. év végén az Ifjúsági Otthon nyári táborában (ajánlásomra) részt vettek, sőt tavaly ismételten. Így nemcsak tőlem, hanem Ugray Zsuzsa és Szikora Imre kollégáimtól is tanultak. Réka most is már az Ifjúsági Otthon grafika szakkörébe, ahol a rézkarc technikáját is megtanulta. Erika pedig tavaly nyáron (szintén ajánlatomra) részt vett egy koreai festő akvarell mesterkurzusán a Művésztelepen.

Abc sorrendben:

Somorjai Annamunkái szerepelnek az első 4 lapon, amelyeken látszik vonzódása a lendületes formákhoz és színekhez. Egyaránt készít figurális és non-figuratív képeket is, grafikákat és festményeket is.

Somorjai Réka inkább kötődik a figuralitáshoz, az emberhez, állathoz vagy éppen a tájhoz. Kedvenc technikája a tus, a rézkarc és az akvarell. Talán az ő munkái a legkeményebbek, határozottabbak, „férfiasabbak” (ezen nem kell megsértődni, a vonalvezetés határozottságára utaltam csupán).

Thuróczy Erikamindegyik munkája festmény, amelyek sokszor non-figuratívok, az ő kedvenc technikája az akvarell, bár szereti a szénrajzot és tust is.

Mindannyian az impresszionizmus és szecessziót nevezték meg kedvenc stílusuknak.

Nem érdeklő őket az elismerés - ezt ők mondták, de én tudom, hogy igenis fontos számukra az elismerő visszajelzés, vagy az építő kritika. Ezért most én köszönöm nekik az eddigi szakkörös ténykedésük és kívánok sok-sok sikert az élet bármely területére, de kívánom, soha nem felejtsék el az alkotás „gyógyító” jellegét sem!

És köszöntsétek ti és őket!"

Kedden két felkérés is érkezett e-mailban, május 25-én Lakiteleken kellene megnyitnom ez egyik osztályomba járt lány férjének fotókiállítását, és június 21-én pedig Zánkán kellene egy konferencián előadást tartanom.