Budapesti barátnős nap

Pénteken budapesti barátnős napot tartottunk.
Sokat vívódtam, hogy hova menjünk, milyen kiállítást nézzünk meg, érdemes-e a Csontváry kiállítást a Várba megnézni. Végül úgy döntöttem, hogy most nem fizetek 3.200 Ft-ot azért, hogy azokat  a képeket lássam, amelyeket már sokszor láttam eddig is. Pedagógus kedvezmény nincs. Ami miatt szívesen megnézném mégis, az az új helyszín az egykori Honvédségi Főparancsnokság épülete, illetve azok a kortárs művek, amelyek egyfajta reflexiók Csontváry munkásságára. Majd az ősszel szervezek egy budapesti kirándulást és akkor megnézem a diákokkal együtt, de ha nem jön össze, akkor december 30-ig lesz még időm egyénileg is megnézni. Egyébként a diákbelépő is elég borsos árú!
Szóval, a Március 15. térre mentünk és itt a pár nappal azelőtt felállított Bernat Venet hatalmas vas plasztikát néztük meg közelebbről. Még 2012-ben volt Venet-nek a Műcsarnokban kiállítása, amit láttam és láttam a képeket a Versailles-i kastély kertjében rendezett kiállításáról is. Örülök, hogy most itt is lehet találkozni a munkáival.




Ezután szerettem volna megnézni azt a templomot, ami itt áll, a Belvárosi Plébániatemplom, de éppen felújítás miatt zárva volt. Megpróbáltunk közel jutni az apszisához kívülről, mert itt van az a dombormű, ami a kötelező műtárgylistában régebben szerepelt, Hörger Antal Szent Flóriánja. Dél felől nem sikerült, ezért átmentünk az Erzsébet híd alatt, és akkor megláttam azt a 2014-ben készült holokauszt emlékművet, amelyet személyesen még nem láttam, bár a sajtóból ismertem már, Kelemen Zénó Az élet menete című alkotásáról van szó. Miután jól körbenéztük, átmentünk az úttest másik oldalara, ahol végre jól rá lehetett látni a Hörger szoborra.













Innen elsétáltunk a Vörösmarty tér felé, közben elkezdett szemerkélni az eső, aminek nem örültem annyira. Aztán a kisföldalattival a Műcsarnokba mentünk, ahol az Itt és Most című kiállítás a hétvégén zár, ezt néztük meg. Én már láttam a megnyitón, és akkor, mint a virtuális rész kiállítója kaptam két tiszteletjegyet. Most volt alkalmam alaposabban is végigjárni a tárlatot, de az, hogy nem működött a légkondi nem segítette a műélvezetet. Most jobban figyeltem a termek felirataira, hogy bizonyos műveket, milyen gondolat mentén tett egy terembe a kurátor. Azok a művek, amelyek elsőre tetszettek, most másodszorra is jónak tűntek. Voltak új felfedezéseim is, de továbbra is hiányoltam a jelentősebb grafikai részvételt.

Innen a Margit-szigetre mentünk, és egy jót sétáltunk a szabadtéri színpadig. Szép volt a park, megnéztük a kolostorromokat is, ami fölé építettek egy fém hidacskát a jobb rálátás miatt, de az egyik csúcsíves ablakú építményt csúnyán összefirkálták már.

A víztorony körül van kialakítva színház előtere, ahol iszonyú párás, fullasztó volt a lebegő. Az előtérben Szőke Gábor Miklós pár alkotás volt kiállítva. A Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt néztük meg, ami nagy kedvencem, és az adta az apropót még, hogy Júdás szerepét egy egykori bolyais diák játssza, Sándor Peti. Szóval elég nagy várakozással voltam, a héten már több verzióban folyamatosan ezt hallgattam otthon. Sajnos, csalódás volt az előadás. Nem a rendezés, hanem a hangosítás volt rossz és sajnos nem lehetett érteni a szöveget. Nem voltam kibékülve a Jézust éneklő Szomor Györggyel és a Mária Magdolnát alaktó színésznővel (akinek a kettős szereposztás miatt nem tudom a nevét). Egyszerűen ők nem tudtak illúziót kelteni. A díszlet viszont abszolút jól kitalált volt, nagyon funkcionális, csak jelzésszerű volt, egy ókori színházra emlékeztetett a formája. Próbáltam a 11. sorból néhány jó képet készíteni.

Itt és most - Nemzeti Szalon, Műcsarnok

Április 25-én délután nyílt meg a Műcsarnokban az MMA, azon belül is Fekete György "nagy álma" a Nemzetei Szalon. Nem tudom, ilyet álmodtak-e. Mert milyen is ez a szalon? Első sorban vegyes, de ez nem olyan nagy baj, sőt. Ám elég hiányos, és ez már nagyobb baj. Nem tudom pontosan, hogy kiket kért fel N. Mészáros Júlia kurátor és azok közül kik utasították vissza a kiállítás lehetőségét, de azt gondolom sokan voltak. Maga az ötlet, hogy legyen időnként egy átfogó tárlat, amely bemutatja, hogy éppen hol tart a hazai kortárs képzőművészet, nem rossz, de valószínű nem így kellene megvalósítani, de az is lehet, hogy egyszerűen a politikai, azon belül a mostani kultúrpolitika vezetett a felemásra sikerült kiállításhoz.

Az ezredforduló környékén volt a Műcsarnokban egy olyan kiállítás-sorozat, ahol külön-külön mutatták be éppen hol tart a magyar szobrászat, a magyar festészet, avagy a magyar grafika. Tavaly az építészeti szalonnal indult a Nemzeti Szalonok sorozata, most a képzőművészeten a sor, jövőre a fotó és film, azután az iparművészet követkelezik majd, és az "élő népművészettel" fog zárulni a sorozta, de a tervek szerint utána újra indul.

A 207 kiállító főleg a festészet és a szobrászat területéről került ki, a grafika nagyon csekély számban van jelen, amit én nagyon sajnálok. Ami feltűnő még, hogy sok a nagyon fiatal alkotó. Például a Kandó művészeti tagozatán végezett 4 szobrász kiállító: Bibók Piroska (2008-ban érettségizett), Gilly Tamás (2003), Baráth Fábián (2003) és Balogh Krisztián (2005), azaz mindannyian az elmúlt 7 évben kaptam diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.

Kecskemétről egyedül Benes József munkái szerepelnek a kiállításon. A tárlat egy virtuális kiállítással is rendelkezik, az M0-ás teremben több érintőképernyő monitoron több, mint 700 alkotó digitálisan feltöltött életrajza és munkái tekinthetők meg. Február közepéig volt lehetősége az alkotóknak feltölteni az anyagukat. Semmilyen kritérium nem volt, tehát bárki , aki elmúlt 21 éves feltölthette az anyagát. Ez nem baj. Az viszont kifogásolható, hogy utána sem történt szelektálás, azaz mindenki, aki időben és jól feltöltötte az anyagát, az szerepel ezen a virtuális tárlaton és a katalógusban is egy kis kisméretű reprodukcióval az egyik művéről és a nevével, városával. Az gondolom, hogy iszonyú nagy munka, de meg kellett volna tenni a válogatást valamilyen szempont (végzettség, eddigi kiállítások, tagságok, minőség) alapján, mert így a jók vannak ledegradálva, azoktól, akik nem annyira jók, tehát pont a minőség egyáltalán nincs garantálva. A katalógusból persze nem is lehet egy pici kép alapján megítélni az alkotás minőségét. A digitális tárhelyre én is feltöltöttem az anyagom, így ott vagyok a virtuális tárlaton. Rajtam kívül még Kecskemétről Miklós Árpád, Hollósy Katalin, Szabó Pál, Balanyi Károly, Balanyi Zoltán, Molnár Attila és Szilágyi Varga Zoltán töltötték fel az anyagukat. Megint csak kérdés, hogy aki nem került be, az vajon lustaságból nem töltötte fel az anyagát, avagy elvekben nem tudott azonosulni a Nemzeti Szalon gondolatával. Igazán akkor lenne jó ez a tárhelyes feltöltés, ha ez nem csak a Műcsarnokban, hanem otthon a netről is látható lenne bárki számára. A tárhelyes feltöltésben ott egy újabb volt kandós diák, Csörgő Tamás grafikus is!

Egyébként szombat délután Márkkal érkeztem a Műcsarnokban, ahol csak egy lista alapján engedtek be bennünket, tehát akár csak úgy nem jöhetett be a megnyitóra. Márk nem várta meg a megnyitó ceremónia kezdetét, mert aznap volt a biciklis felvonulás Budapesten és ő arra ment. Én megvártam, és igencsak elcsodálkoztam, hogy mikor a protokoll beszédek voltak, akkor olyan nagy hangzavar volt, hogy alig lehetett valamit érteni a szövegekből. Utána még lementem az alagsorba, ahol sorba lehetett állni egy kis italért, meg amúgy is ott tettem le a cuccomat egy csomagmegőrző szekrénybe.

Az én kedvenceim a tárlatról a következők: Bondor Csilla festett, fadarabokból álló csónakjai, Gyenes Gábor grafikái, Mészáros Richard Paul szintén festett, kivágott darabokból álló, de figurákat ábrázoló munkája,  Szurcsik József Alatt-valók festménye, Szilágyi Bernadett kisplasztikai Naplója, Németh Marcell acél ablakai és Kelle Antal vallási jelképeket kirajzoló szobra (amit még 2010-ben láttam Pécsett),

Nemes Marcell dolgai nagyon tetszenek már úgy két éve, amikor felfedeztem magamnak. Akkor villanypóznákat készített ő is és én is. Most egy 6 részes tetőtéri ablakot, kilátással, és tavaly év eleje óta nekem is több ablakot és az abban látszódó kilátást megjelenítő grafikám van.

A 72-es trolival mentem át a Nyugatiba, a 16.50-es vonattal hazajöttem, de hazafelé már nem volt kedvem dolgozatot javítani, csak a szolon katalógusát lopózgattam.