Bécsi kirándulás 2. - Albertina

A nap második részét az Albertinában kezdtük. Itt elsősorban a Miró  - A Földtől az Égig című kiállítást ajánlottam a diákoknak, de én kíváncsibb voltam az Arnulf Rainer kiállításra. Emellett a két kiállítás mellett volt még néhány időszaki tárlat.
Amíg én a jegyeket vettem meg, a diákok lepakoltak egyénileg a kis szekrénykékbe, de itt Péter annyira felhúzta magát azon, hogy nem működtek a zárak, hogy végül nem is akart bejönni velünk, így Márkkal néztem végig a tárlatokat.
A Miró kiállításra nem kértem vezetést, mert akkor tuti nem fért volna bele az időnkbe, hogy a többi kiállítást is megnézzük. Felkészítésként a buszon levetítettem egy kisfilmet a Holland enteriőr 1. című képről, amelyet most elhoztak ide Bécsbe és én mondtam néhány mondatot a kisebbeknek, akik még nem tanulták Mirót, de még is többen azt mondták, itt jobban elkelt volna a vezetés, mint a délelőtti Velazquez tárlaton. Nekem túl sok újdonságot nem jelentett a Miró kiállítás, úgy láttam, elég nagy hangsúlyt kaptak a korai munkái, volt néhány szobor is, de aránylag kevés az igazán nagyméretű későbbi festmények közül. Az Albertinában még mindig nem szabad fotózni, de felfedeztem a honlapjukon (http://albertina.at/), hogy nemcsak  néhány műalkotás fotóját, hanem a kiállítási enteriőröket is közzé tettek! Végre!

Eddig még nem láttam soha Arnulf Rainer kiállítást, tehát ilyen mennyiségben nem találkoztam az ő munkáival. Tudom, hogy most van egy a Magyar Nemzeti Galériában is, de még nem láttam, viszont mindenképpen meg akarom nézni. A kezdeti művektől a késői festményekig átfogó képet mutat a munkásságáról a tárlat. Nekem itt a Messerschmidt szobrokkal készült feldolgozása tetszett.

Az osztrák szobrász, Karl Prantl munkáit is láttuk. Nagyon szépen illeszkedtek a különleges kövekhez a kis fimon faragások.
Tanulságos volt még a másik két tárlat, a Monet-tól Picassoig és az Albertina Kortárs megtekintése is.
Úgy fél 5 felé végeztünk, annyi időnk volt még a busz indulásáig, hogy visszamenjünk a Maria Theresien Platzra és a MuseumQuartiernál egy könyvesboltban még szétnézzünk. Mikor odaértem a megbeszélt helyre, ahol gyülekezni kellett volna, nagyon megijedtem, mert mindössze pár ember volt ott a csoportból. Már éppen telefonálgattam, hogy hol lehetnek a többiek, mikor jött a busz és tele volt, azaz már mindenki a buszon volt csak mi nem!
Hazafelé már sokkal csendesebbek voltak a diákok, mint idefelé. Mivel egyik művészről sem volt játékfilmem, akiknek a kiállításait aznap láttuk, Velazquez egyik kortársáról, Rembrandtról néztünk egy életrajzi filmet. Tíz órára értünk haza problémamentesen. Jók ezek az adventi bécsi kirándulások, de azért már vágyom egy tavaszi bécsi túrára is!