Már több mint 5 éve megnyílt a debreceni MODEM, 2007 nyarán az előcsarnokban már jártam, és láttam az akkori Leonardo kiállítás alkalmával a ház előtt felállított hatalmas lovasszobor rekonstrukciót, de annak ellenére, hogy nagyon is közönségcsalogató kiállításokat rendeztek itt, valószínűleg a távolság (költséges odajutás) miatt, eddig egyetlen egyszer sem jutottam el ezekre a tárlatokra.
Most két érdekes kiállítás volt egy időben, az Alkony című, a figuratív festészetet bemutató, a másik a Kondor Béla munkásságát bemutató Forradalmár, próféta, melós című. Mivel a kandós művészeti tagozat Kondor Béla nevét vette fel, gondoltam, diákokkal együtt is elmehetnénk egyfajta jurtalomutazásként megnézni ezt a tárlatot, de hiába említettem meg a művésztanár kollégáknak, annyira nem kaptak az alkalmon, pedig szívesen megszerveztem volna. Eredetileg ezen a hétvégén a Szépművészeti Múzeumba vittem volna a Cézanne és Daumier kiállításokra diákokat, de mivel mindössze 20 fő jelentkezett, le kellett mondanom ezt a fakultatív kirándulást, így viszont felszabadult ez a hétvégém. Márk vetette fel, hogy esetleg menjünk el és nézzük meg ezeket a debreceni kiállításokat. Meg is néztük, hogy mennyibe kerülne vonattal. Csak kettőnknek (mindketten féláron utazunk) 8.000 Ft lett volna, így Péter felajánlotta, hogy menjünk el mindannyian kocsival, így négyen 10.000 Ft-ből jártuk meg a Kecskemét - Debrecen - Kecskemét távolságot. A vonat négyünknek (Petrának és Péternek nincs 50 %-os kedvezménye) 24.000 Ft lett volna. Igazán ösztönző ez az ár a tömegközlekedés használatára! Persze az útiköltség mellett még ott van a belépők ára is, amely Márknak (MKE diákigazolvánnyal) ingyenes, nekem (pedagógus kedvezmény) 1.400 Ft, de Petra és Péter teljes összegért nézhették csak meg, így ez 5.800 Ft. Szóval nem olcsó egy ilyen összcsaládi (4 fős) múzeumosdi, nem is fogunk túl sűrűn ilyet csinálni, néha kell ez, jó ez. Az anyagiak után nézzük milyen is volt ez a két tárlat!
Először az Alkony című tárlatot néztük meg, amelyből sok ismerős kép volt már a KorTárs című tévéműsorból. Érdekes válogatás, de számomra furcsán hatottak egy teremben a hatalmas több négyzetméteres vásznak az igen csak aprócskákkal együtt. Egy ekkora térben nyilván a nagyméretűek erőteljesebben hatnak. Az kis külön terem, ahol Mircea Suciu szénnel készült munkáit mutatták be, nekem túl kicsinek bizonyult a ütős és nagyméretű rajzokhoz. Örültem annak a néhány Daniel Richter képnek, amelyet láthattunk. Az ő édesapja a mai legkeresettebb és legdrágább kortárs festő, 2009. áprilisában a bécsi Albertinában láttuk retrospektív kiállítását, és a Travel Channel Úticél a Kortárs művészet című sorozatában a Berlint bemutató részben láttam először az ő Daniel fiát, illetve a festményeit. A női alkotók munkái tetszettek. Az audioguide nem sok alkotóról, képről beszélt külön-külön, inkább a koncepciót részletezte.
A Kondor kiállítás elsötétített termeiben szépen világítottak a nagyméretű festmények vörös és arany színei, és jól mutattak messziről azok a falak, ahol a kisméretű rézkarcok voltak kirakva, viszont élvezhetetlenek voltak a túl magasra vagy éppen túl alacsonyra tett grafikák. Ehhez a kiállításhoz nem volt audioguide, csak néhány idézet a falon. Én nem tudtam felmérni, hogy ha valaki nem ismeri Kondor munkásságát, vajon ezekből, mennyire áll össze számára a kép. Talán a 2006-os Kogart Galériabeli tárlat sokoldalúbban mutatta be Kondor Béla munkásságát. Ebben a kiállításban az volt új, hogy néhány kortárs (Csernus Tibor, Barcsay Jenő) és nagy előd (Dürer, Rembrandt) munkái is kiegészítették, és egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a gyári, munkás témák.
Délután 5-re haza is értünk, és a zord időjárás ellenére egy igazán kellemes napunk volt!
Vasárnap aztán jöhet megint a dolgozatjavítás meg a többi minden!
