Művészetterápiás jellegű foglalkozások

Már írtam arról, hogy az elmúlt években tanultakat szeretném hasznosítani a következő időszakban. Hosszú ideje tanítok különböző iskolákban, de most inkább az iskola padból már régen kikerült  felnőtteket célzom meg. A rajzmeditációs foglalkozásról már írtam, lásd előző bejegyzés.
Havi egyszer, egy-egy szombati napon klubfoglalkozásokat szándékozom tartani az Eyva Házban. Ezeket Művészetterápiás foglalkozásoknak hívom, de lehetne már is a neve, pl. kreatív szakkör, művészetalapú önismereti foglalkozás, élményfestés, minőségi énidő, alkotókör stb.  De ezek az elnevezések vagy túl hosszúk, vagy számomra lejáratott kifejezések, vagy félreérthetők. Bár az is lehet, hogy valaki megriad a terápia kifejezéstől. És azt is tudom, hogy ma már bárkit lehet művészetterapeutának nevezni egy ecsettel és egy klienssel, de én nem nevezném annak magam, és mégis ezt a művészetterápiás elnevezést ezt találtam a legjobbnak.
Régóta tudom és tapasztalom, hogy az alkotás, a festés, a rajzolás, az én esetemben a rézkarcozás kikapcsol, feltölt, segít feldolgozni a problémáimat. Most ezt az élmény próbálom átadni, megismertetni másokkal is. Ilyesmi volt a Rajzmeditáció is, abban is van némi önismeret. A lényeg, hogy megtanulunk magunkra, az érzéseink, a saját testünk, lelkünk jelzéseire figyelni. Mutatok arra lehetőséget, hogy kirajzoljuk magunkból a gondokat, de az örömöt és az erőt is, hogy aztán ezekkel továbbdolgozzunk.
Biztos lesznek nehezebb, fárasztóbb feladatok, nem mindig egyszerű ezeket végigcsinálni, de nem kell hozzájuk semmilyen rajzi előképzettség! Nem a másikhoz kell magunkat mérni, hanem saját magunkhoz, ugyanakkor a csoportban dolgozás lehetővé teszi, hogy mégis látva egymás munkáit, akár abból is tanulhatunk. Vagy a megbeszélésnél egy csoporttag mond valami olyat, amin érdemes elgondolkoznunk! Természetesen a csoport tagjai kötelezik magukat a titoktartásra!!!

Egyelőre két időpontra van meg a pontos tervem, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e rá igény.
Az első október 19-én lesz, ami a fruedi énerő előhívásáról fog szólni. Nagyon röviden: megkeressünk miben áll a te erősséged, kirajzoljuk (csak színekkel, vonalakkal, foltokkal, azaz nem ábrázoló jelleggel) és ezt aztán előhívhatod majd, amikor újra jól szeretnél "működni". Persze közben beszélgetünk és több rajz is fog készülni.

A második alkalom november 23-án lesz, de ezt talán tényleg túlzás művészetterápiának hívni, bár szerintem, a jótékony hatása nem marad el. A karácsonyra készülve egyszerű motívumokat (fenyőfát, karácsonyfát, hópihét) rajzolunk, festünk. Lehet a rajzmeditációs tanfolyamon tanultakat is alkalmazni, de az akvarell festés alapjait is megmutatom.


Jelentkezni az alábbi linkeken keresztül az ART Brigád honlapján lehet, vagy közvetlenül nálam.
Az októberi foglalkozásra:
https://bit.ly/2oZxVz7
A novemberi foglalkozásra:
https://bit.ly/2oX1XmZ

Rajzmeditációs tanfolyamot tartottam

Megtartottam az első hivatalos Rajzmeditációs tanfolyamomat az Eyva Házban tegnap. A résztvevőket innen-onnan ismertem már, de ők egymást kevésbé. Nagyon lelkesek voltak, mindannyian kíváncsian várták, hogy milyen lesz. Persze én is!
Már az első rajzok is nagyon szépek lettek.

Aztán a második és harmadik is!

Köszönöm az Eyva Háznak a nagyszerű környezetet és azt, hogy egy kölcsön hangszóróval megmentették a tanfolyamot, mert én otthon hagytam az enyémet és azért a megfelelő meditációs zene nélkül biztos szerényebb lett volna az eredmény.
Az öt résztvevő a tanfolyam után úgy nyilatkozott, hogy  megkapták, amiért jöttek, sőt! Egyikőjük, akinek még az édesanyja is azt mondta, hogy rajzolni, azt nem tud, azt mondta, hogyha a tanfolyam elején megmutatták volna neki az ott készült munkáját előre, nem hitte volna el, hogy ő tud ilyet készíteni. Szerintük is nagyon jól felépített volt a foglalkozás, így fokozatosan egyre bonyolultabb rajokat készítettek. Emellett teljesen ki tudtak kapcsolni, feltöltődtek, jól érezték magukat.
Én pedig nagyon büszke voltam rájuk, mint első fecskékre.
A legközelebbi Rajmeditációs tanfolyamot 2020. januárjára tervezem és már egy páran előre bejelentkeztek rá!

Rajzmeditáció

A Rajzmeditáció egy olyan módszer, amelyet Mucsi Tina dolgozott ki, ő kezdte el oktatni, majd kiképzett oktatókat, akik ma már országszerte tanítják ezt a módszert. Én is így lettem rajzmeditációs oktató. (A fotót Tina készítette a képzésen.)

Meditálni nemcsak csukott szemmel, lótuszülésben lehet. Minden olyan más tevékenység közben is átélhetjük a meditálás élményét, amikor annyira belefeledkezünk abba a tevékenységbe, hogy megfeledkezünk a külvilágról, nem érzékeljük az idő múlását, pl. nem érzünk éhséget. A rajzolás is ilyen tevékenység lehet. Ezt én régóta tudom, alkotás közben folyamatosan átélem ezt. Sokan viszont, akik azt mondják magukról, hogy nem tudnak rajzolni, eddig nem tapasztalhatták ezt meg, illetve közülük egy páran a színező könyvekben találtak rá erre az élményre. A Rajzmeditádió módszerével saját "kifestőt" készíthet mindenki. Olyan egyszerűbb és bonyolultabb mintákat tanulunk meg a tanfolyamon, amelyet alkalmazva és egyénenként továbbfejlesztve jönnek létre a szebbnél szebb rajzok. A Rajzmeditáció mégis több, mint egyszerű mintarajzolás (zenrajzolás, zentangele), mert közben magunkra is megtanulunk figyelni.

Már évekkel ezelőtt találkoztam a rajzmeditációs tanfolyamokról szóló beszámolókkal, de én úgy gondoltam, hogy nekem erre nincs szükségem, hiszen én tudok rajzolni. Maga a módszer oktatása keltette fel az érdeklődésem, mert nagyon szeretném átadni az alkotás örömét másoknak. Ezt, amíg egy gimnáziumban tanítottam rendszeresen megtettem. Pár éve viszont csak elméleti tárgyakat tanítok, így az iskolában erre már nincs lehetőségem. Amikor elmentem Tina rajzmeditációs oktatói kurzusára, nem gondoltam, hogy engem is beszippant ez a fajta rajzolás. De beszippantott! A tanultakat felhasználva rajzolgattam itthon, belefeledkezve az időbe. Felfedeztem, hogy melyik motívumokkal szeretek dolgozni, milyen típusú kompozíciók rajzolása okoz nekem örömöt, melyekkel tudok azonosulni. Én nem a habos-fodros, virágmintás jellegű rajzokkal azonosultam, hanem a szigorúbb kompozíciókkal, a geometrikusabb változatokkal, amin persze nem lehet csodálkozni, mert én eredetileg matematika-rajz szakot végeztem.

Amikor rajzot tanítottam, akkor is igyekeztem olyan feladatokat kitalálni a diákjaim számára, ami sikerélményt  adhatott számukra akkor is, ha nem tudtak olyan ügyesen rajzolni. Most úgy érzem, egy olyan módszert tudok átadni (nem iskolai keretek között), amivel sikerülhet rajzi előtanulmányok nélkül is átélni az alkotás örömét!


Az első ilyen tanfolyamot Kecskeméten 2019. szeptember 28-án az Eyva Házban tartom. Remélem, hogy majd egy sikeres tanfolyamról tudok majd beszámolni egy-két múlva.

A tanfolyamra itt lehet még jelentkezni szeptember 26-ig:
https://www.artbrigad.hu/webaruhaz-webshop/foglalkozasok-foglalkozasok-44300/rajzmeditacios-tanfolyam-09-28/594600/#webshop

Az Eyva Házban havi rendszerességgel művészetterápiás foglalkozásokat fogok majd tartani. Egyelőre az időpontok vannak meg, október 19. és november 23.
Részletek hamarosan, de aki nagyon türelmetlen, keressen e-mailben (mmkecs@gmail.com) vagy telefonon (+36309072386)!

Folyamatos képzés, önképzés

Idén 34 éve, hogy megszereztem az első diplomámat és matematika-rajz szakos általános iskolai tanár lettem. Később a Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME) egy posztgraduális képzés kertében egyetemi diplomát kaptam, mint vizuális és környezetkultúra szakos középiskolai tanár.

A tanulást azóta sem hagytam abba, bár az én szakomnak megfelelő képzések, továbbképzések nem nagyon voltak. Egy-egy szakmai konferencián, találkozón tudtunk részt venni és eszmét cserélni a kollégákkal, értesülni az újdonságokról. Igyekeztem minden ilyen lehetőséget megragadni, fejlődni, lépést tartani. Tagja lettem a Magyar Rajztanárok Egyesületének (MROE) és minden általa szervezett előadáson, továbbképzésen részt vettem. Jeruzsálemben és Berlinben egy-egy Holokauszt tanításával kapcsolatos tanfolyamot pályáztam meg és nyertem el.

Volt amikor az érdeklődésem a iskolai tanórák módszertana felé fordult, aztán inkább a saját alkotó tevékenységemre tettem a hangsúlyt, régebbi és újabb technikákat tanultam, sokat alkottam, beiktattam a programomba, hogy havonta egy hétvégén alkotással foglalkozzam. Érdekes módon, mikor ezt megvalósítottam, megszűntek az egészségügyi panaszaim, helyre állt a lelkem, jobb lett a kapcsolatom a családom tagjaival. Sok kiállításon, pályázaton, alkotótáborban vettem részt, több elismerést kaptam tanárként és alkotóként is. Munkásságomat a helyi, azaz kecskeméti Értéktárba is felvették a bizottság tagjai.

Egy pár éve viszont olyan új módszereket tanultam, amelyekkel nem csak a tanulmányaikban segíthetek a diákjaimnak, illetve nem kizárólag a tanórán alkalmazhatók, sőt leginkább nem ott hasznosíthatók. Rajzmeditációt, rajzelemzést és művészetterápiát tanultam. És még most sincs vége. Szívesen beiratkozom egy-egy kurzusra, ha érdekel a téma és úgy érzem hasznos lehet számomra. Megtehetem, hiszen a gyerekeim felnőttek, unokám még nincs, így az elmúlt 10 évben elég énidőt tudtam magamra, a fejlődésemre szánni.

Úgy érzem, eljött az ideje, hogy hasznosítsam a tanultakat! Hogy átadjam a tudásom az iskolán kívül is! Ezért az ősztől művészetterápiás klubfoglalkozásokat fogok tartani. Ezt megelőzi egy Rajzmeditációs tanfolyam, amiről már hallgattatok, olvashattatok (szeptember 28-án az Eyva Házban). Ez a foglalkozás független a klubfoglalkozásoktól, de persze előfordulhat, hogy valaki itt kap kedvet azokhoz!

Most még a művészetterápiás klubfoglalkozásokról nem írok bővebben, csak annyit, hogy az első foglalkozás 2019. október 19-én lesz az Eyva Házban.
Gondolom, vagyunk így egy páran, akik folyamatos képzésekkel és/vagy önképzéssel dolgozunk magunkon is. Szeretettel ajánlom nekik ezeket a foglalkozásokat!
A következő bejegyzésem a Rajzmeditációról fog szólni!

S Z Ü N E T

Kedves Olvasóim!

Biztos van, aki észre vette, hogy ritkultak a bejegyzéseim, megfogyott a lelkesedésem, hogy írjak a művészeti alkotómunkámról és az általam megtekintett kiállításokról, művészeti eseményekről. Szóval, továbbra is alkotok és eljárok kiállításokat nézni és energiáimat ezekre tartogatom, az élmény megosztását blogbejegyzés formájában most meghatározatlan ideig szüneteltetem. DE! Az Instagramon @muvmari néven és a Facebookon a ARt Brigád - Kecskemét oldalon továbbra is posztolok képeket és rövid bejegyzéseket a kiállításélményeimről, az utazásaimról és az alkotó munkámról is! Kövessetek ott!
Mindenkinek minden jót kívánok, kinek eredményes alkotómunkát, kinek tartalmas tárlatlátogatást!

Útjaim - Mészáros Marianna kiállítása a szegedi Somogyi-könyvtárban

Február 14-én nyílt meg a Somogyi-könyvárban egy első szegedi önálló tárlatom Útjaim címmel. Inkább kamara kiállítás ez, hogy csupán két kb. 5 m hosszú falszakaszról van szó, amelyek a kiszolgáló pult két oldalán van. Az egyik oldalon a épületekhez kapcsolódó rézkarcaimat helyeztem el, míg a másik falat a Caminónak szenteltem, két festmény közé a rézkarc-sorozatomból válogattam 12 grafikát.
A kiállítást Ale Ildikó festőművész nyitotta meg, akinek a könyvtár meghívását is köszönhetem.
Itt a megnyitó szövege:
"Reggeli La Fabán

„ Egyedül vágtam neki a hegynek, de már legalább világosodott. Nyolc órakor La Fabán (4.8 km) pihentem meg, ahol pici-picike bár előtt a fém székekre lehetett kiülni. Elég hűvös volt még, bár én ki voltam melegedve, de a székek igen hidegek voltak, ezért rátettem a kalapom az egyikre, amelyikre ráültem.”

Az idézett szöveg Mészáros Marianna napokra tagolt jegyzetéből való, egészen pontosan a 28. nap reggeléről. Csak egy bizonyos rendszerben szemlélve a 28. nap ez, egészen pontosan a zarándokút-idő megtételének folyamában kell értelmezni. Az érzékletes leírásnak köszönhetően hirtelen ott termek én is, érzem a hegyi, hűvös, tiszta levegő illatát. Empátiám maximumra hangolódik, időben-térben utazok az ellentéteket gazdagon alkalmazó rövid helyzetjelentés-mezőben. Tudjuk, hogy az ellentétek egyensúlyozzák a világot, ahogy a fenti háromsornyi leírásból is kiolvasható: a sötét-világos, a hideg-meleg, a pihenés – haladás -, nyugalom, sík és magasság, mindenki számára tapasztalatból ismert szópárok.

Sokszor kimondták már, hogy mindig maga az út a fontos. Ha elolvassák Mészáros Marianna Mi camino blogját, jobban értik majd az ő nagy útra kelésének, felvállalásának miértjeit. Az úgynevezett Francia út, a Camino Francés, a Szent Jakab út egyik vonala -720 km-, amelyen Marianna 37 nap alatt ment végig. 

Komfortzónájából kiszakadva valóságos zarándokútlevéllel közlekedett nap, mint nap önmaga határain belül és egyre bátrabban lépve át azokat.

Az idegenség bizonytalan közegében fizikai próbatételekkel barátkozott, hogy áldozathozatala letisztult meglátások láncolatát idézhesse elő. Hite vitte előre.

A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben.

Azt mondja, mindig nehezen vált meg egyedi műveitől, ezért fontos, hogy ebben a formában megmaradhatnak alkotásai. Festőként magam is érzem, hogy a mű születésének folyamata, öröme, rendkívül erős köteléket jelent alkotás és alkotója között. A létrehozás energiaszövedékei már már beleolvadnak a művész fizikai-szellemi választóvonalába, ezért érthető, hogy Marianna keresi művei megtarthatóságának lehetőségeit. A Camino sorozatból kiemelt darabok az Útjaim című kiállítás jelentős részét képezik itt, Szegeden, a Somogyi-könyvtár bensőséges atmoszférájú galériájában.

A természetből vett vagy éppen városképekből kiragadott kompozícióiban hangsúlyokat teremt, kiemel, ami egyfajta tanítószándékú színezettel is párosul. Gyakran épület- és forma részleteket örökít meg, amelyek ornamentális vagy geometrikus jellegükkel játékos ritmust, sodródó dinamikát közvetítenek.

Szívesen járja körbe témáit sorozatokban, akár többféle nézőpontból is, elemző módon mutatja meg a fő témát. Az egymást feltételező fény-árnyék felületek szerves egységével bontakoztatja ki aktuális témavilágát.

Visszatérés I-III c. alkotásai a gyerekkori otthonba térnek vissza. A lakást nem mutatja meg, csak az otthon melegéhez vezető lépcsőház struktúráját. Lényegre törő, értékes ábrázolások szemtanúi vagyunk. A térrészek, falak, ablakok, korlátok és a kövezet vonalvezetése állandóságot, időtlenséget sugall. A kompozíciós elemek feszítik a képfelületet. Ez a tényszerű, rideg valóságábrázolás ugyanakkor – ismerve a kép születésének háttér információit -, önmagát oldja fel az alkotó helyszín iránti elköteleződésével. Igaz, sehol egy ember, ettől függetlenül magam előtt látom a gyermek Mészáros Mariannát, ahogy kislányként különféle hangulataiban rója a lépcsőket a lakásuk felé vagy éppen onnan kilépve. Az ezerszer és ezerszer megtett utak emlékezete. Mészáros Marianna útjai."

A kiállítás március 13-ig tekinthető meg! Kellemes kikapcsolódást feltöltődést kívánok hozzá és borzasztóan örülnék, ha kapnék visszajelzéseket azoktól, akik megnézték! 

A fotók egy része Ale Ildikóé.