Útjaim - Mészáros Marianna kiállítása a szegedi Somogyi-könyvtárban

Február 14-én nyílt meg a Somogyi-könyvárban egy első szegedi önálló tárlatom Útjaim címmel. Inkább kamara kiállítás ez, hogy csupán két kb. 5 m hosszú falszakaszról van szó, amelyek a kiszolgáló pult két oldalán van. Az egyik oldalon a épületekhez kapcsolódó rézkarcaimat helyeztem el, míg a másik falat a Caminónak szenteltem, két festmény közé a rézkarc-sorozatomból válogattam 12 grafikát.
A kiállítást Ale Ildikó festőművész nyitotta meg, akinek a könyvtár meghívását is köszönhetem.
Itt a megnyitó szövege:
"Reggeli La Fabán

„ Egyedül vágtam neki a hegynek, de már legalább világosodott. Nyolc órakor La Fabán (4.8 km) pihentem meg, ahol pici-picike bár előtt a fém székekre lehetett kiülni. Elég hűvös volt még, bár én ki voltam melegedve, de a székek igen hidegek voltak, ezért rátettem a kalapom az egyikre, amelyikre ráültem.”

Az idézett szöveg Mészáros Marianna napokra tagolt jegyzetéből való, egészen pontosan a 28. nap reggeléről. Csak egy bizonyos rendszerben szemlélve a 28. nap ez, egészen pontosan a zarándokút-idő megtételének folyamában kell értelmezni. Az érzékletes leírásnak köszönhetően hirtelen ott termek én is, érzem a hegyi, hűvös, tiszta levegő illatát. Empátiám maximumra hangolódik, időben-térben utazok az ellentéteket gazdagon alkalmazó rövid helyzetjelentés-mezőben. Tudjuk, hogy az ellentétek egyensúlyozzák a világot, ahogy a fenti háromsornyi leírásból is kiolvasható: a sötét-világos, a hideg-meleg, a pihenés – haladás -, nyugalom, sík és magasság, mindenki számára tapasztalatból ismert szópárok.

Sokszor kimondták már, hogy mindig maga az út a fontos. Ha elolvassák Mészáros Marianna Mi camino blogját, jobban értik majd az ő nagy útra kelésének, felvállalásának miértjeit. Az úgynevezett Francia út, a Camino Francés, a Szent Jakab út egyik vonala -720 km-, amelyen Marianna 37 nap alatt ment végig. 

Komfortzónájából kiszakadva valóságos zarándokútlevéllel közlekedett nap, mint nap önmaga határain belül és egyre bátrabban lépve át azokat.

Az idegenség bizonytalan közegében fizikai próbatételekkel barátkozott, hogy áldozathozatala letisztult meglátások láncolatát idézhesse elő. Hite vitte előre.

A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben.

Azt mondja, mindig nehezen vált meg egyedi műveitől, ezért fontos, hogy ebben a formában megmaradhatnak alkotásai. Festőként magam is érzem, hogy a mű születésének folyamata, öröme, rendkívül erős köteléket jelent alkotás és alkotója között. A létrehozás energiaszövedékei már már beleolvadnak a művész fizikai-szellemi választóvonalába, ezért érthető, hogy Marianna keresi művei megtarthatóságának lehetőségeit. A Camino sorozatból kiemelt darabok az Útjaim című kiállítás jelentős részét képezik itt, Szegeden, a Somogyi-könyvtár bensőséges atmoszférájú galériájában.

A természetből vett vagy éppen városképekből kiragadott kompozícióiban hangsúlyokat teremt, kiemel, ami egyfajta tanítószándékú színezettel is párosul. Gyakran épület- és forma részleteket örökít meg, amelyek ornamentális vagy geometrikus jellegükkel játékos ritmust, sodródó dinamikát közvetítenek.

Szívesen járja körbe témáit sorozatokban, akár többféle nézőpontból is, elemző módon mutatja meg a fő témát. Az egymást feltételező fény-árnyék felületek szerves egységével bontakoztatja ki aktuális témavilágát.

Visszatérés I-III c. alkotásai a gyerekkori otthonba térnek vissza. A lakást nem mutatja meg, csak az otthon melegéhez vezető lépcsőház struktúráját. Lényegre törő, értékes ábrázolások szemtanúi vagyunk. A térrészek, falak, ablakok, korlátok és a kövezet vonalvezetése állandóságot, időtlenséget sugall. A kompozíciós elemek feszítik a képfelületet. Ez a tényszerű, rideg valóságábrázolás ugyanakkor – ismerve a kép születésének háttér információit -, önmagát oldja fel az alkotó helyszín iránti elköteleződésével. Igaz, sehol egy ember, ettől függetlenül magam előtt látom a gyermek Mészáros Mariannát, ahogy kislányként különféle hangulataiban rója a lépcsőket a lakásuk felé vagy éppen onnan kilépve. Az ezerszer és ezerszer megtett utak emlékezete. Mészáros Marianna útjai."

A kiállítás március 13-ig tekinthető meg! Kellemes kikapcsolódást feltöltődést kívánok hozzá és borzasztóan örülnék, ha kapnék visszajelzéseket azoktól, akik megnézték! 

A fotók egy része Ale Ildikóé.

2018/24 - Június második hete

A tanév utolsó hetét mindenki nagyon várja és eddigre már mindenki kissé szenilis, természetesen én is.
Hétfőn este moziba mentem, a Hitler kontra Picasso filmet vetítették, de ez is olyan ismeretterjesztő film volt, amit húztak, mint a rétestésztát. Egy órába belefért volna minden, kár volt másfél óráig húzni. Egyébként érdekes volt, de túl hosszú!
Kedden ügyintéztem, bementem a bankba, hogy elindítsak egy olyan kérelmet, hogy lehessen a webáruházunkban kártyával fizetni. Elég körülményes egyébként a dolog. Leadtam a pólórendelést, akkor azt hittem, hogy a héten el tudom majd vinni a nyomatóba, de tévedtem. A visszaigazolás hibás volt, ezért egy napot késtünk és pénteken csak kettő óra körül hozták, amikor én már itthon főztem az ebédet. Délután muszáj volt festeni egy kicsit, hogy kikapcsolódjak! Locsolni a héten nem kellett a kertben, mert minden nap esett. A hőmérséklet is visszaesett.
Szerdán Anyukámmal Szegedre mentem, egy kivizsgálásra kísértem el, de dél körül elrohantam a Reök Palotában, hogy megnézzem a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálét. Egy óra múlva már újra a klinikán voltam, és 20 perc alatt néztem meg az anyagot. Nem volt elragadtatva tőle. Visszafelé a klinikára, az egykori főiskolám épülete előtt mentem el, amivel szemben ott áll, ma már hivatalosan is Béke Tanszéknek nevezett vendéglátóipari egység. A klinikával meg majdnem szemben az a kollégium, ahol kb. 3 hónapot töltöttem.

A várakozás ideje alatt a Forrás májusi számot olvasgattam, ahol több cikk is Benes Józsefre emlékezett. Az egyik cikkben az összes évszámot (pedig elég sok volt a cikkben) és a képméretet nem számmal, hanem betűkkel írták le! Miért?

Hazafelé a vasútállomáson megállapítottam ismét, hogy a mi kecskeméti állomásunk milyen ronda és lepusztult ehhez a szegedihez képest!
Péntek órám már nem volt, de jó, hogy korábban bementem. Ezen a napon a 3. óra után kezdődtek az osztályzó értekezletek. Úgy fél 1 felé végeztem az összes (három) osztállyal. Márk ezen a napon államvizsgázott Pécsen a képzőművész tanárszakon.
Szombaton nem foglalkoztam az iskolai dolgokkal, helyette festettem, kis pipacsos képecskéket és akvarellt.

Vasárnap viszont kénytelen voltam az iskolai dolgaimmal foglalkozni most már!

Káosz és rend - Reök-palota, Szeged

Még október 7-én nyílt meg Szegeden a Reök-palotában az idei MAOE által szervezett és rendezett tárlat, amelynek témája a Káosz és rend volt, de én nem tudtam ott lenni a megnyitón, csak most látogattam el Szegedre és néztem meg a kiálltást.
A felhívást már több mint egy éve megkaptuk, volt idő létrehozni egy-egy új alkotást a témában. Ami a helyszínen kívül (az előzőek Szentendrén a Művészetek Malomban voltak) új volt az eddigi MAOE-s kiállításokkal kapcsolatban, hogy most nem az eredeti alkotásokat kérték és állították ki, csupán digitális fotót kértek, majd ezt egy egységes méretű kartonra nyomtaták ki. Ez azt eredményezte, hogy nem volt olyan zsibvásár jellegű a kiállítás, hiszen 630 művet kellett kiállítani, talán maga a kiállításrendezés is egyszerűbb volt, viszont szerintem biztos költségesebb is volt. Ám van még egy nem elhanyagolható hátráma ennek a rendezésnek, mégpedig az, hogy nem adja vissza azt az élményt, amiért az ember személyesen meglátogat egy kiállítást, azaz hogy erdetiben találkozzon a műalkotásokkal. Olyan élmény, mintha egy katalógust nézegetnék csupán!
Az én grafikámnak nem tett rosszat, de azok, akik plasztikát készítettek, azonka a munkája egészen biztosan nem érvényesült úgy, ahogy eredetiben érvényesült volna.

A megoldást persze én sem tudom, talán a célokat kellene tisztázni. Ha az a cél, hogy minél több alkotást bemutassunk, akkor jó ez, de ha szeretnénk "kiállításélményt" adni a nézelődőknek, akkor másként kellene ezt a jövőben csinálni.
A tavasszal már beszámoltam, hogy én a Retro című munkámat küldtem el.
Maga helyszín, a Reök-palota persze csodálatos! Nem először jártam itt, de újra elvarázsolt a lépcsőház korlátja.

Ha már Szegeden voltunk, elsétáltunk a Zsinagógához és azt is megnéztük. Nagyon szépen felújított épület ez, sok fotót készítettem róla.