Művészetterápiás jellegű foglalkozások

Már írtam arról, hogy az elmúlt években tanultakat szeretném hasznosítani a következő időszakban. Hosszú ideje tanítok különböző iskolákban, de most inkább az iskola padból már régen kikerült  felnőtteket célzom meg. A rajzmeditációs foglalkozásról már írtam, lásd előző bejegyzés.
Havi egyszer, egy-egy szombati napon klubfoglalkozásokat szándékozom tartani az Eyva Házban. Ezeket Művészetterápiás foglalkozásoknak hívom, de lehetne már is a neve, pl. kreatív szakkör, művészetalapú önismereti foglalkozás, élményfestés, minőségi énidő, alkotókör stb.  De ezek az elnevezések vagy túl hosszúk, vagy számomra lejáratott kifejezések, vagy félreérthetők. Bár az is lehet, hogy valaki megriad a terápia kifejezéstől. És azt is tudom, hogy ma már bárkit lehet művészetterapeutának nevezni egy ecsettel és egy klienssel, de én nem nevezném annak magam, és mégis ezt a művészetterápiás elnevezést ezt találtam a legjobbnak.
Régóta tudom és tapasztalom, hogy az alkotás, a festés, a rajzolás, az én esetemben a rézkarcozás kikapcsol, feltölt, segít feldolgozni a problémáimat. Most ezt az élmény próbálom átadni, megismertetni másokkal is. Ilyesmi volt a Rajzmeditáció is, abban is van némi önismeret. A lényeg, hogy megtanulunk magunkra, az érzéseink, a saját testünk, lelkünk jelzéseire figyelni. Mutatok arra lehetőséget, hogy kirajzoljuk magunkból a gondokat, de az örömöt és az erőt is, hogy aztán ezekkel továbbdolgozzunk.
Biztos lesznek nehezebb, fárasztóbb feladatok, nem mindig egyszerű ezeket végigcsinálni, de nem kell hozzájuk semmilyen rajzi előképzettség! Nem a másikhoz kell magunkat mérni, hanem saját magunkhoz, ugyanakkor a csoportban dolgozás lehetővé teszi, hogy mégis látva egymás munkáit, akár abból is tanulhatunk. Vagy a megbeszélésnél egy csoporttag mond valami olyat, amin érdemes elgondolkoznunk! Természetesen a csoport tagjai kötelezik magukat a titoktartásra!!!

Egyelőre két időpontra van meg a pontos tervem, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e rá igény.
Az első október 19-én lesz, ami a fruedi énerő előhívásáról fog szólni. Nagyon röviden: megkeressünk miben áll a te erősséged, kirajzoljuk (csak színekkel, vonalakkal, foltokkal, azaz nem ábrázoló jelleggel) és ezt aztán előhívhatod majd, amikor újra jól szeretnél "működni". Persze közben beszélgetünk és több rajz is fog készülni.

A második alkalom november 23-án lesz, de ezt talán tényleg túlzás művészetterápiának hívni, bár szerintem, a jótékony hatása nem marad el. A karácsonyra készülve egyszerű motívumokat (fenyőfát, karácsonyfát, hópihét) rajzolunk, festünk. Lehet a rajzmeditációs tanfolyamon tanultakat is alkalmazni, de az akvarell festés alapjait is megmutatom.


Jelentkezni az alábbi linkeken keresztül az ART Brigád honlapján lehet, vagy közvetlenül nálam.
Az októberi foglalkozásra:
https://bit.ly/2oZxVz7
A novemberi foglalkozásra:
https://bit.ly/2oX1XmZ

Folyamatos képzés, önképzés

Idén 34 éve, hogy megszereztem az első diplomámat és matematika-rajz szakos általános iskolai tanár lettem. Később a Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME) egy posztgraduális képzés kertében egyetemi diplomát kaptam, mint vizuális és környezetkultúra szakos középiskolai tanár.

A tanulást azóta sem hagytam abba, bár az én szakomnak megfelelő képzések, továbbképzések nem nagyon voltak. Egy-egy szakmai konferencián, találkozón tudtunk részt venni és eszmét cserélni a kollégákkal, értesülni az újdonságokról. Igyekeztem minden ilyen lehetőséget megragadni, fejlődni, lépést tartani. Tagja lettem a Magyar Rajztanárok Egyesületének (MROE) és minden általa szervezett előadáson, továbbképzésen részt vettem. Jeruzsálemben és Berlinben egy-egy Holokauszt tanításával kapcsolatos tanfolyamot pályáztam meg és nyertem el.

Volt amikor az érdeklődésem a iskolai tanórák módszertana felé fordult, aztán inkább a saját alkotó tevékenységemre tettem a hangsúlyt, régebbi és újabb technikákat tanultam, sokat alkottam, beiktattam a programomba, hogy havonta egy hétvégén alkotással foglalkozzam. Érdekes módon, mikor ezt megvalósítottam, megszűntek az egészségügyi panaszaim, helyre állt a lelkem, jobb lett a kapcsolatom a családom tagjaival. Sok kiállításon, pályázaton, alkotótáborban vettem részt, több elismerést kaptam tanárként és alkotóként is. Munkásságomat a helyi, azaz kecskeméti Értéktárba is felvették a bizottság tagjai.

Egy pár éve viszont olyan új módszereket tanultam, amelyekkel nem csak a tanulmányaikban segíthetek a diákjaimnak, illetve nem kizárólag a tanórán alkalmazhatók, sőt leginkább nem ott hasznosíthatók. Rajzmeditációt, rajzelemzést és művészetterápiát tanultam. És még most sincs vége. Szívesen beiratkozom egy-egy kurzusra, ha érdekel a téma és úgy érzem hasznos lehet számomra. Megtehetem, hiszen a gyerekeim felnőttek, unokám még nincs, így az elmúlt 10 évben elég énidőt tudtam magamra, a fejlődésemre szánni.

Úgy érzem, eljött az ideje, hogy hasznosítsam a tanultakat! Hogy átadjam a tudásom az iskolán kívül is! Ezért az ősztől művészetterápiás klubfoglalkozásokat fogok tartani. Ezt megelőzi egy Rajzmeditációs tanfolyam, amiről már hallgattatok, olvashattatok (szeptember 28-án az Eyva Házban). Ez a foglalkozás független a klubfoglalkozásoktól, de persze előfordulhat, hogy valaki itt kap kedvet azokhoz!

Most még a művészetterápiás klubfoglalkozásokról nem írok bővebben, csak annyit, hogy az első foglalkozás 2019. október 19-én lesz az Eyva Házban.
Gondolom, vagyunk így egy páran, akik folyamatos képzésekkel és/vagy önképzéssel dolgozunk magunkon is. Szeretettel ajánlom nekik ezeket a foglalkozásokat!
A következő bejegyzésem a Rajzmeditációról fog szólni!