Péntek délután Pesten

Péntek délelőtt még futottam egy kört, jobban mondva kerékpárral, mert szép idő volt itthon és mindent összekészíteni a másnapi vásárra. Délután a 3/4 2-es vonattal felmentem Budapestre és a Műcsarnok kiállításait néztem meg. Főleg a nemrégen elhunyt Bencsik István kiállításra voltam kíváncsi és ez csak a hétvégéig volt látható. Ez csak egy oldalsó teremben volt, de mindenesetre így együtt  érdekesebbek voltak, mint egy-kettő csak úgy magában. Aztán még egy teremben az ő tanítványainak munkái voltak láthatók.

A többi teremben Az első aranykor / Az Osztrák-Magyar Monarchia festészete és a Műcsarnok címmel volt egy nagy kiállítás, aminek a címében benne volt a Műcsarnok, de egy ilyen kiállításnak szerintem, akkor sem az Műcsarnokban van a helye.

Valkó László Európai mezők című tárlata is tartogatott néhány érdekes művet, amire rácsodálkozhattam.

A legjobb kiállítás az Élesdi Művésztelep kiállítása volt. Itt Bajkó Dániel hőpapírra készült Rengeteg című munkája volt a kedvencem, de Kovács Lehel és Herman Levente festményei is nagyon tetszettek.

Volt még időm hatig, ezért az Andrássy úton egy magángalériát is útba ejtettem, ahol Bondor Csilla tárlat volt éppen látható. Ez a Resident Art Galéria és egy 2. emeleti lakásban működik. A tárlat tetszett, vettem egy katalógust is. Pár éve a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton figyeltem fel először Bondor Csilla munkájára. Itt, most ezen a kiállításon a létrás-figurás munkái fogtak meg.

Hazafelé olyan szerencsém volt, hogy a barátnőm éppen haza tudott hozni autóval, így 7 órára már itthon is voltam!

Pesti est

Csütörtökön barátnős pesti estet rendeztünk. Az Orczy kert mellett leparkoltunk és metróval, villamossal mentünk be a központba. A Magyar Nemzeti Galéria Textúra 2016 programjára volt jegyünk, de előtte megnéztünk a Kieselbach Galériában a Festők, Szerelmek című kiállítást. Éppen tárlatvezetés volt és nagy tömeg, de azért mindent alaposan megnéztem, sőt most lehetett fotózni is, néhány kép kivételével, ezeket külön jelölték.










Egy kávészünetet tartottunk két kiállítás között egy baszk kávézóban. Nagyon hangulatos volt, el is csábultunk egy-egy desszertre is. Innen Virág Judit Galéria Berlin - Budapest tárlatára sétáltunk át, amit én elég gyorsan, de azért alaposan néztem meg. Sokat fotóztam, itt is belefutottunk egy vezetésbe. Bortnyik, Scheiber Hugó és Molnár Farkas grafikái tetszettek. Találkoztam azzal a plakáttal is, ami bolyais rajzszertáramban a falon függött. Utólag nagyon sajnálom, hogy nem hoztam el!

Villamossal akartunk átmenni Budára, de baleset volt az Oktogon előtt, arra nem mentek tovább a villamosok, de ezt nem tudtuk és ezért egy villamost elszalasztottunk. Éppen felértünk fél 7 utánra a MNG-be, ahol jó sokan voltak már. Tíz műalkotásnál egy-egy színész adta elő kortárs költők, írók írásait, amelyeket az adott festmény ihletett. Én először azt hittem, hogy kb. leszünk ötvenen és egyik helyről átvándorolunk a másik egy adott sorrendben, de nem így volt. Kb. 300 fő volt jelen vagy még több. A tíz helyszínen folyamatosan ment a műsor és a közönség maga dönthette el a sorrendet. Volt, ahol várni kellett, mert azért nem egyforma hosszúak voltak az írások, kb. 5-10 percesek. Fotózni csak telefonnal lehetett, amit nem értettem. Miért jó ha telefonnal fotózok és miért nem, ha fényképezőgéppel? Az én kedvencem az M.S. mester Vizitációja előtt előadott, egy nőgyógyászati váróban játszódó jelenet volt, amelyet Tóth Krisztina írt, Balsai Móni és Trokán Anna adott elő.

Kb. fél 10-re végeztünk, de még haza kellett érni Kecskemétre.

Megtörtént a Czollner téri Nepomuki Szent János-szobor újraszentelése

Szombat délután Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét Egyházmegye érseke felszentelte a Czollner téren a Nepomuki Szent János-szobrot, amit Márk restaurált. Most ért rá, most volt itt, ugyanis a Czollner téri templom Szent Erzsébet névét viseli és így ezen a napon volt itt búcsú is. Ezzel kötötték egybe a szoborszentelést. Az önkormányzat részéről és a Kecskeméti Városszépítő Egyesület részéről egy-egy kis koszorút helyeztek el a szobornál.

Blogösszevonás - ART Brigád + MűvMari

A tegnapi nappal összevontam két olyan blogot, amelyet én vezettem. Még 2010-ben kezdtem el a blogolást. Akkor először csak az ART Brigád dolgairól, írtam, azaz arról a kis családi vállalkozásról, amelyet még 1995-ben alapítottunk. Főleg az alkotómunkáról írtam, de egyre többször előfordult, hogy egy-egy kiállításról, kirándulásról is írtam, azaz a befogadói, inspirációs oldal élményeit osztottam meg. Aztán még ez is bővül, családi és iskolai élményekkel, hiszen tanár, anya és feleség is vagyok az alkotó és cégvezető pozícióm mellett. Ám többször kerültem konfliktusba a blogon megjelent iskolai jellegű megjegyzések miatt. Ezért öncenzúrát gyakoroltam és megpróbáltam az iskoláról és a magánéletről egyáltalán nem írni és két külön blogban megosztani az alkotómunkával, vállalkozással kapcsolatos (artbrigad2.blogspot.hu) és a befogadói oldal, azaz a kiállítás- és kirándulásélményeimmel kapcsolatos (muvmari.blogspot.hu) dolgokat. Kb. másfél évig próbáltam párhuzamosan vezetni a két blogot, ám most feladtam! Egyesítem a két blogot, hiszen ez a két oldal bennem tökéletes egységet alkot. Tehát innentől kezdve itt olvashatók az alkotómunkával és a kiállításélményekkel kapcsolatos élményeim!
A régebbi bejegyzésekben lehet, hogy van átfedés, mert a régebbi MűvMaris bejegyzéseket egyszerűn átemeltem az ART Brigád blogba.
Jól nézelődést, olvasást kívánok!

Napos vasárnap

Vasárnap 11 órára a Civil Klubba mentem, ahol a Máriakéméndi alkotótábor anyagából nyílt kiállítás.  A tábort Farkas Laci szervezte, az idei volt a harmadik alkalom. Művésztanárok (Farkas László, Bruncsák András, Kőrös Sára, Lukács Gyöngyi, Nagy Otília, Zsolczay Balázs), diákok (közülük csak kettő ismertem név szerint, két volt bolyaist, Józsa Rékát és Bene Bencét) dolgoztak együtt a Mecsekben fekvő településen.  A megnyitó rendhagyó volt, a részvevő mondtak néhány mondatot a táborról, Máriakéméndről, a művészi hitvallásukról. Jó és érdekes anyag gyűlt össze, néhány motívum visszaköszönt több képen.

A megnyitó után, beszélgetés közben Király Jóska kezdeményezte, hogy hármunknak (Kőrös Sára, Csúzdi Erika és nekem) legyen itt egy kiállításunk január 22-től. Még nem tudom mit fogok kiállítani. Az új dolgaimat szeretném egy önálló kiállításon megmutatni tavasszal. Addig csak régebbi munkákat fogok kiállítani valószínű.
Hazafelé beugrottam a Cifrapalotába, hogy elhozzam az augusztus óta ott lévő színezőket, amiket azóta képtelenek voltak elkezdeni árusítani. Majd a november 26-i WAMP Design Vásáron árulom őket! Ez a 30 darab kedvezményesen, 1.000 Ft-ért kapható majd a Kecskeméti Városszépítő Egyesület jóvoltából.
Este még volt egy programom, az Üzemszínházba mentem, hol egy drámapályázaton különdíjat nyert darabot adtak elő Katonáról, illetve Ruszt Józsefről. Elég érdekes volt, kicsit nehéz volt összerakni először a két szálon futó eseményeket. Volt benne egy tévedés, amire biztos minden kecskeméti, aki élt a rendszerváltás előtt felkapta a fejét. A Rávágy térről beszéltek az 1976-ban játszódó darabban, de azt a teret akkor, Lenin térnek hívták. A darab címe se mindennapi: Katona József, avagy légy a a pókok között fickándozik.
A Rusztot játszó színész engem inkább fiatal Gálffi Lászlóra emlékeztetett. A fotók, a hiros.hu-ról valók.

Szabad péntek

Pénteken rohangálós napom volt, ügyintéztem és egy régi ígéretemet teljesítettem. Farkas Gábor felajánlotta nekem, hogy megajándékoz a könyvének egy példányával, ha beugrom hozzá az irodába. Ez viszont elég sokáig nem történt meg. Én nem vagyok a spontán lélek, általában megtervezem a napomat, és így ugyan többször jártam a Nagykőrösi utcai iroda környékén, de mindig siettem éppen valahová. A múlt héten Vladi megnyitóján találkoztunk és akkor megígértem, ezen a pénteken beugrok.
Kb. 45 percet beszélgettünk, jobban mondva leginkább Farkas Gábor beszélt, de én élvezettel hallgattam. Hogy viszonozzam neki az ajándékot a berlini Reistag kupolájáról készült rézkarcom egyik példányát adtam neki. Én meg megkaptam az Örömvonalak című kötetét, amely éppen most kapott Red Dot-díjat, ami egy komoly tervezőgrafikusi elismerés. Borzák Márton volt a tervezőgrafikus. Szép, de iszonyú nehéz könyv lett ez. Majd olvasgatom, nézegetem, de nem az ágyban, mert ha fejemre esik, kárt tesz bennem.
A déli órákban Márton napra igyekeztem libasültet beszerezni, ami sikerült is a Kisbugaci Csárdában.
Márton napra egy tavaly télen készült grafikámat is közzé teszem.










Este még visszamenetem az Ifjúsági Otthonba, ahol két egykori kandós diáknak, Németh Ábelnek és Horváth Ricsinek nyílt kiállítása, akik jó barátok is egyben. Ricsit felvették a Képzőre, most odajár és a festményei egész trendiek voltak. Ábel nem szándékozik hivatalos művészeti felsőoktatásban részt venni, a saját útját járja. Kovács Ágnes nyitotta meg a kiállítást, aki utalt erre a két eltérő útra és a barátságra szövegében. Egy helyen a művészettörténeti alapok is szóba kerültek, ekkor Ábellel összenéztünk.

E