2018/9. - Március első hete

Ezen a héten nem volt túl sok művészettel kapcsolatos programom: egy pályázat zsűrizése, majd ugyanennek a pályázatnak a kiállításának a rendezése, egy filmklubbos mozi és a bútorfestéses tanfolyam befejező foglalkozása.
Szerdán a Városszépítő Egyesület által kiírt, Az én Kecskemétem című képzőművészeti pályázat értékelésében vettem részt. Buncsák András és Hahn-Tapodi Zsuzsi voltak a zsűri társaim. Kiválasztottunk kategóriánként néhány jó munkát, aztán egy-egy újabb rostán kiválogattuk a helyezett munkákat. András javasolta, hogy legyenek különdíjak, így lett kategóriánkánt 3 helyezett és 2-4 különdíjas. A terem fűtetlen volt, kabátban zsűriztünk. Fél 10-kor elindultunk Andrással a piac felé, onnan egyedül mentem tovább.
Csütörtökön végre eljutottunk a Tavaszi Filmklubba, ahol már a negyedik filmet vetítették, de még csak most vettük meg a bérletünket, eddig minig közbejött valami. Az Ez csak a világ vége című kanadai-francia filmet adták, ahol az állandó közeli kameramozgás megint megviselte nagyon a szemem, hasonlóan a Saul fia és a Loving Vincent című filmeknél. Lehet, hogy az én szememmel van gond? Ez se volt egy vidám film, de elgondolkodtató volt, mint általában az itt bemutatott filmek. Megdöbbentőek ezek a családi játszák!
Pénteken a sulis óráim után a TEKÁba siettem (most is késtem), mert a városszépítős rajzpályázat anyagát kellett feltenni. Az egyesület két tagja segített, ők a maszoló szalagból a képek 4 sarkára ragasztottak egy-egy kis hengert, én meg tettem fel a barna faborítású falra. Kicsit zsűfolt lett a kiállítás, de 107 különböző méretű munkát máshogy nem lehet feltenni a falra. Igyekeztem azért valami logikát követni a felrakásnál. Fél 3-ra végeztünk, de addigra mindhármunk ujjai teljesen lemerevedtek és alig mozogtak már a fűtetlen teremben. Megnyitó és eredeményhirdetés a jövő héten kedden lesz, remélem, megtartják majd a maszkolószalagok addig és utána is még a rajzokat, festményeket.

Szombaton végre én foghattam ecsetet a kezembe. Az Artésia Műhelyben a harmadik, egyben befejező részéhez ért a bútorfestő tanfolyam. Erre az alkalomra egy kisbútort kellett hozni. Én hosszas tipródás után a teafilteres kisszekrényt vittem a konyhából. Még a héte közepén letisztítottam és leáztattam, lekapartam az eredeti dékupázsolt képet róla, ami egy delfti csempére emlékeztetett és nagyon nem illett a fehér-kék színeivel az én konyhámba. Utólag már bántam, hogy nem készítettem úgy róla képet, mikor még az eredeti kép rajta volt. Alapszínnek az olajzöldet választottam, majd a dékupázs és a koptatás technikát használtam és a végén barna waxolást. Én elégedett voltam. Kaptunk oklevelet is és már nagyon várom, hogy bele merjek fogni valami nagyobb bútor átfestésébe. A többiek is jókat készítettek, volt szék, láda, szekrényke stb. ezek között.