Január elején nyílt a Hírös Agórában a Patkós 50 című kiállítás, amely - a címből jól kitalálható módon - Patkós László 50. születésnapja alkalmából rendezett tárlat. A 4. emeleti nagy kiállítóteremben az elmúlt 20 évben készült anyagnyomatok láthatók. Laci büszke rá, hogy ezekben az alkotásokban nincs semmi kézi festés, kizárólag anyagok lenyomtatásával alakutak a művek. A két rövidebb falon szerepelt 4 nagyobb méretű mű, amelyek kollázsok voltak, és amelyekben a többi műhöz felhasznált kartonokat, selyempapírokat használta fel. Az anyagnyomatok fára (köztük régi bútorok darabjaira), kartonra készültek. Visszatérő színek az arany, a vörös, a kék, a fekete, ritkábban a zöld. A képek nem figurálisak, de egy részükbe a néző beletáthat ennek ellenére figurákat, épületeket is. A művek másik részén inkább ősi jelekre emlékeztető motívumokat fedezhetünk fel.
A kiállításhoz egy Nyitott Műterem program is kapcsolódott, azaz egy este, mikor Balanyi Károly kérdezgette Lacit a gyerekkoráról, az indulásról, az alkotói módszereiről, gondolatairól. Itt meglepődtem, mikor kiderült, hogy évente kb. egy hetet alkot Laci, az iskolai őszi szünetet dolgozza végig, azt viszont nagyon aktívan. A képek mennyiségét látva ez elég hihetetlen volt nekem, de aztán Laci elmesélte, hogy ilyenkor szinte éjjel-nappal dolgozik, van amikor egy-egy kép elég gyorsan elkészül, és a technika miatt is jobb, ha folyamatosan dolgozik ilyenkor. Ezen a beszélgetésen Laci feltárta a titokzatos címek jelentését is, sokszor egy vasúti szakkönyvből szedte ezeket a furcsa szóösszetételeket. Máskor kevéssé ismert település nevek a címek, utalva Laci azon tulajdonságára, hogy szeret utazni, sőt szeretett vonattal utazni.
Visszatérve a megnyitóra, igen sokan voltak, ami nem meglepő, hiszen Laci tanárember és nagyon népszerű. Sok-sok tanítványa van, akik között jócskán akad olyan is, aki a művészet területén tanult tovább és abban dolgozik. A tárlatot Fröhlich Nóra (Laci egykori tanítványa, aki ma Bécsben élő építész) nyitotta meg, egy személyes hangvételű beszéddel.
Lacit nagyon szeretik a tanítványai, sokat lehet tőle tanulni és nagyon közvetlen a stílusa, jó a humora. Nekem is sokat segített!
Tetszett az is, hogy azoknál a képeknél, amelyek ma már nem Laci tulajdonában vannak, volt egy rövid szöveg, amiből csak a beavatottak számára derült ki, hogy kié most a kép, de azt mindenki olvashatta, hogy a tulajdonosok hogyan viszonyulnak a műhöz, Laci munkáihoz.
Szívesen birtokolnék én is egy Patkós művet, mondjuk cserélhetnénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése