Utolsó hét a téli szünet előtt

A téli szünet előtti utolsó tanítási hét kicsit nyugisabb volt az előzőnél. Erre a hétre már nem nagyon tervezetem új anyagot a suliban egyetlen osztállyal sem, de 11. E-vel azért még muszáj volt tovább menni és még egy kis romantikus építészetet és szobrászatot nézegettünk hétfőn. Vagy valami filmet néztünk, vagy kiállításra vittem az osztályokat. Az igazán izgalmas az volt, mikor a 3 nem művészetis osztállyal mentem a Cifrapalotába, ahol velük elsősorban az I. világháborús kiállítást néztük meg, de azért felvittem őket a 2. emeletre is, ahol a kiállításhoz kapcsolódó képzőművészeti anyag látható és a Műhely Művészeti Egyesület Téli Tárlata és ezt is megnéztük.
Hétfőn a 13-dikosokkal a Kulturális és Konferencia Központban a Vajda Lajos Stúdió kiállításán kezdtünk és onnan mentünk át a Cifrapalotába a Téli Tárlatra. Mindkettő kortárs kiállítás, mégis egész még jellegű a két tárlat. Ugyan ezt aztán csütörtökön a 11. és a 12. művészetis osztállyal megtettem. Külön köszönet mindkét intézménynek, hogy a hivatalos nyitvatartáson kívül is fogadtak bennünket akkor, amikor az órarendi óránk van, azaz hétfőn vagy éppen egészen reggel, 7.30-kor is!
A Téli Tárlatot én is most láttam először,mert a novemberi megnyitóra nem tudtam eljönni, csak a helyi televízióban láttam egy híradást róla. Jó zsúfolt lett, de ez a pici hely (mindössze 2 terem) miatt volt. Kérték is tőlünk, hogy kismértű és max. 2 darab művet adjunk be. Én a Gehry ívei festménysorozatomból adtam be kettőt. Tetszett, ahogy kiállították, az egyiket egy kicsivel feljebb.

Kedden vittem az egyik nem művészetis osztályt, szövetkezve a történelem szakos kollégával, de a másik két osztállyal sikerült csütörtökön mennünk, és ez azért jó, mert így volt múzeumpedagógiai foglalkozás is, azaz egy fegyverszakértő bemutatta nekik a kiállított fegyvereket, sőt volt, amit meg is foghattak, fotózkodhattak velük.

Az utolsó művtöri órára meghívtam ifj. Gyergyádesz Lacit, aki a Karácsony a képzőművészetben címmel tart ingyenes előadások, úgy, hogy kimegy az iskolákba. Igazán derék dolog tőle, hogy így terjeszti a művészetet, a tudást!
Kedden volt csak esti programom, az Kodály Iskola karácsonyi koncertjére mentem, amelyet Kodály születésnapján szoktak megtartani. Ezen az estén köszönte meg Dobozi Eszter igazgatónő az iskolának ajándékozott képemet. Az Ívek és szögletek című 1999-ben készült szitanyomat-sorozatomat ajánlottam fel az iskolának, amelyben a mostani (akkor még nagyon új) iskolaépületnek és a réginek (az Újkollégium, azaz Református Gimnázium) belső tereit dolgoztam fel egy 2×4-es sorozatban. Úgy éreztem akkor, hogy a két épület egyes részletei egymásra felelgetnek. Otthon a kisházban a falnak támasztva porosodott a bekeretezett sorozat, ott az ÉZI-ben jobb helye lesz, biztos többen látják majd. Örülök, hogy örültek neki, én meg jól éreztem magam, míg a kórusok énekeltek és egy kicsit nosztalgiáztam, hiszen még a gyerekeim születése előtt, 1988-1990 között én is az iskolában tanítottam és a hangversenyek mindig nagyon színvonalasak és hangulatosak voltak. Néhány régi kollégával is találkoztam. (Aztán mindkét gyermekem itt kezdte az általános iskolát, Petra 4 évig, Márk 3-ig járt ebbe az iskolában.)

Ja, és a héten kaptam egy visszajelzést arról, hogy megérkezett Sepsiszentgyörgyre a grafikám, amit postán adtam fel még a múlt héten. Azt hiszem, erről még nem számoltam be, hogy a III. Székelyföldi Grafikai Biennáléra bezsűrizték a Merre? című rézkarcomat. Majd januárban lesz a megnyitó, amelyre persze nem tudok elmenni, de azért jó érzés, hogy a grafikám ott lesz majd!

Kiállításmegnyitós csütörtök

Hétfő este érkeztem haza, de rézkarcozni, azóta sem kezdtem el. Mindig van valami. Könyvespolcot készítünk Petra volt szobájába, és ehhez a falapokat elő kell készíteni, csiszolni és két rétegben lefesteni. Ezt csináljuk ketten Márkkal, Péter pedig majd összeszereli. Így a leszakadt polc helyett megint lesz hová pakolnom a könyveket.

Csütörtökre két kiállításmegnyitót is hirdettek, 16 órakor a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában az Új Energiák szimpozion anyagából nyílt egy kiállítás, 17 órakor pedig a Cifrapalotában Hazatértek 1914-2014 címmel az I. világháborúra emlékező kiállítás és egy ehhez kapcsolódó képzőművészeti tárlat. Mivel fél 6-ra orvoshoz voltam bejelentkezve, úgy gondoltam, hogy 1/4 4 körül ott leszek Cifrapalotában és a megnyitó előtt szépen kényelmesen megnézem majd egyrészt ezt a most nyíló kiállást, másrészt a kb. két hete nyílt Nagyurak és vezérek című régészeti kiállítást. De hiába terveztem így, a Cifrapalota ajtaján ezt állt: Technikai okok miatt zárva, kiállításmegnyitó 17 órakor. Akkor elbicikliztem a Kerámia Stúdióba, ahol a Kápolna utcai bejárat még zárva volt, de itt legalább elölről be tudtam jutni.Körbenéztem és lefotóztam a 8 művész munkáját : Babos Pálma, Samantha Bachman (USA), Michael Flynn (Wales), Gerit Grimm (USA), Kemény Péter, Şafak Çetin Özkan (Turkey), Monika Patuszynska (Poland), Szabó Ádám Csaba. Szegedi Zsolt a megnyitó szövegében azt mondta, hogy a hétvégén nyíló triennálé témájához próbáltak kapcsolódni a szimpozion résztvevői, de én nem nagyon fedeztem fel ezt a kapcsolódást. Engem most Kemény Péter lépcsős plasztikái ragadtak meg a legjobban, bár kétségtelen, hogy a Flynn Paprika Jancsija vagy Babos Pálma szerkezetei is nagyon érdekesek. 

Fél 5 körül visszamentem a Cifrapalotához, de ott kitessékeltek, csak 3/4 5-kor engedtek be, persze nemcsak engem, hanem a többi várakozót is. Gondoltam, a megnyitói gyorsan körbeszaladok még, így láttam pl. hogy az őskori barlang átavanzsálódott I. világháborús bunkerré. A földszintet teljesen ez a kiállítás tölti meg, az első emelet egy szobájában van a két hete nyílt régészeti anyag van, de a többi terem, beleértve a Pávás termet is, ehhez a most nyílt történelmi kiállításhoz kapcsolódik. A képzőművészeti rész a II. emeleten van (száműzve), pedig itt Mednyánszky László, Farkas István és Nagy István rajzai, festményei láthatók! Még éppen volt egy-két ülőhely a Pávás teremben ez első sor fenntartott székein kívül, hát leültem és vártam. A hagyományőrző katonák felsorakoztak, a citerások szintén, a tömeg csak gyűl és gyűlt, de prominens emberek még nem érkeztek meg. Negyed 6-ig vártam, akkor kimenekültem a teremből. Akkor már a közönség közösen énekelte a "Kimegyek a doberdói harctérre..." dalt. Ismét rájöttem arra, hogy mennyire nem szeretem, mikor politikus nyit meg egy kiállítást, mert akkor egy csomó ember csak emiatt jön el.