Utolsó hét a téli szünet előtt

A téli szünet előtti utolsó tanítási hét kicsit nyugisabb volt az előzőnél. Erre a hétre már nem nagyon tervezetem új anyagot a suliban egyetlen osztállyal sem, de 11. E-vel azért még muszáj volt tovább menni és még egy kis romantikus építészetet és szobrászatot nézegettünk hétfőn. Vagy valami filmet néztünk, vagy kiállításra vittem az osztályokat. Az igazán izgalmas az volt, mikor a 3 nem művészetis osztállyal mentem a Cifrapalotába, ahol velük elsősorban az I. világháborús kiállítást néztük meg, de azért felvittem őket a 2. emeletre is, ahol a kiállításhoz kapcsolódó képzőművészeti anyag látható és a Műhely Művészeti Egyesület Téli Tárlata és ezt is megnéztük.
Hétfőn a 13-dikosokkal a Kulturális és Konferencia Központban a Vajda Lajos Stúdió kiállításán kezdtünk és onnan mentünk át a Cifrapalotába a Téli Tárlatra. Mindkettő kortárs kiállítás, mégis egész még jellegű a két tárlat. Ugyan ezt aztán csütörtökön a 11. és a 12. művészetis osztállyal megtettem. Külön köszönet mindkét intézménynek, hogy a hivatalos nyitvatartáson kívül is fogadtak bennünket akkor, amikor az órarendi óránk van, azaz hétfőn vagy éppen egészen reggel, 7.30-kor is!
A Téli Tárlatot én is most láttam először,mert a novemberi megnyitóra nem tudtam eljönni, csak a helyi televízióban láttam egy híradást róla. Jó zsúfolt lett, de ez a pici hely (mindössze 2 terem) miatt volt. Kérték is tőlünk, hogy kismértű és max. 2 darab művet adjunk be. Én a Gehry ívei festménysorozatomból adtam be kettőt. Tetszett, ahogy kiállították, az egyiket egy kicsivel feljebb.

Kedden vittem az egyik nem művészetis osztályt, szövetkezve a történelem szakos kollégával, de a másik két osztállyal sikerült csütörtökön mennünk, és ez azért jó, mert így volt múzeumpedagógiai foglalkozás is, azaz egy fegyverszakértő bemutatta nekik a kiállított fegyvereket, sőt volt, amit meg is foghattak, fotózkodhattak velük.

Az utolsó művtöri órára meghívtam ifj. Gyergyádesz Lacit, aki a Karácsony a képzőművészetben címmel tart ingyenes előadások, úgy, hogy kimegy az iskolákba. Igazán derék dolog tőle, hogy így terjeszti a művészetet, a tudást!
Kedden volt csak esti programom, az Kodály Iskola karácsonyi koncertjére mentem, amelyet Kodály születésnapján szoktak megtartani. Ezen az estén köszönte meg Dobozi Eszter igazgatónő az iskolának ajándékozott képemet. Az Ívek és szögletek című 1999-ben készült szitanyomat-sorozatomat ajánlottam fel az iskolának, amelyben a mostani (akkor még nagyon új) iskolaépületnek és a réginek (az Újkollégium, azaz Református Gimnázium) belső tereit dolgoztam fel egy 2×4-es sorozatban. Úgy éreztem akkor, hogy a két épület egyes részletei egymásra felelgetnek. Otthon a kisházban a falnak támasztva porosodott a bekeretezett sorozat, ott az ÉZI-ben jobb helye lesz, biztos többen látják majd. Örülök, hogy örültek neki, én meg jól éreztem magam, míg a kórusok énekeltek és egy kicsit nosztalgiáztam, hiszen még a gyerekeim születése előtt, 1988-1990 között én is az iskolában tanítottam és a hangversenyek mindig nagyon színvonalasak és hangulatosak voltak. Néhány régi kollégával is találkoztam. (Aztán mindkét gyermekem itt kezdte az általános iskolát, Petra 4 évig, Márk 3-ig járt ebbe az iskolában.)

Ja, és a héten kaptam egy visszajelzést arról, hogy megérkezett Sepsiszentgyörgyre a grafikám, amit postán adtam fel még a múlt héten. Azt hiszem, erről még nem számoltam be, hogy a III. Székelyföldi Grafikai Biennáléra bezsűrizték a Merre? című rézkarcomat. Majd januárban lesz a megnyitó, amelyre persze nem tudok elmenni, de azért jó érzés, hogy a grafikám ott lesz majd!

A Vajda Lajos Stúdió kiállítása Kecskeméten

November 27-én nyílt meg a szentendrei Vajda Lajos Stúdió Holnapszervíz című kiállítása a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének meghívására.
Most is előbb érkeztem, de most nemcsak azért, hogy nyugodtan végigfotózzam a tárlatot, hanem mert Bereznai Péterrel megbeszéltem egy találkát. Még szeptember elején a Labirintus kiállítás megnyitóján beszéltük  meg, hogy az ott kiállított Merre? című rézkarcomból adok neki egy példányt és ő ad nekem cserébe egy Bereznai grafikát. Ezt meg is ejtettük és nagyon boldog voltam, mikor megkaptam a Katedrális című szitanyomatot!

A VLS meghívását a kecskeméti gyökerekkel magyarázták, hiszen a később Szentendrén letelepedő fe Lugossy László és ef Zámbó István Kecskeméten kezdte művészi tevékenységét, bár ezt sokan akkor itt nem tartották művészetnek. Szentendre pedig több, mint 40 éve megszületett az általuk alapított a Vajda Lajos Stúdió, amelynek ma már sok, csaknem 50 tagja van, akik persze nagyon különböző műveket alkotnak. Az emeleti nagy kiállítóterem egyik oldalán azonos méretű  (60×60 cm-es) festmények szerepelnek, míg a terem másik oldalán kisebb boxokban, filmek peregnek és néhány plasztika is helyet kapott. Ezt az anyagot kifejezetten erre a kecskeméti alkalomra készítették, az egységes mérete is azért választották, hogy a sok-sok különböző műnek mégis csak valamilyen egységes megjelenést adjon. A kiállító művészek: Aknay János, Almási Gertrúd, Baksai József, Benkovits Balázs, Bereznai Péter, Csató Máté, Csontó Lajos, Deim Péter, Gosztola Gábor, Győrffy Sándor, Holdas György, Imre Mariann, Kis Tóth Ferenc, Krizbai Sándor, fe Lugossy László, Margit Szabolcs, Márkus Péter, Nagy Barbara, Sz. Varga Ágnes, Szirtes János, Tóth Eszter, Tóth István, Vincze Ottó és ef Zámbó István.

Az én kedvencem erről a kiállításról Pepén kívül, Sz. Varga Ágnes két képe volt, azokkal a különös fényekkel.

A megnyitón Balanyi Károly köszöntötte a részvevőket és külön a megjelent kiállítókat, ezután Vincze Ottó beszélt a VLS-ról röviden, majd ifj. Gyergyádesz László mondta el megnyitó beszédét. Egy kis könyvcsomaggal ajándékoztuk meg a VLS-t a KKK kiadványaiból és készült egy közös fotó is, ahol a VLS és a KKK jelenlévő tagja láthatók.

Én hiányoltam a megnyitóról a zenei közreműködőt, de ha élőben nem is, legalább felvételről jó lett volna hallani valamit mondjuk ef Zámbó Öcsi zenéiből. Ettől persze még jót beszélgettünk egy-egy pohár bor mellett Pepével és Kovács Hajnival, akivel annak idején a zebegényi szabadiskolában ismerkedtünk meg, mindketten Pepétől tanultuk a szitázás technikáját.