2018. április 22., vasárnap

2018/16 - Április harmadik hete

Nem volt túl sok művészeti programom és alkotás is csak vasárnap volt egy kicsi ezen a héten.
Kedden a suliban kezdtünk a festőkkel, de a 2. órában elindultunk az Alkotóházba, ahol Kriszta várt már bennünket és végigvezetett a házon. Először Varga Patricia Minervát látogattuk meg a műtermében. A jellegzetes sárga domboldalas képekkel tele volt a műterem.












Azután a Akop Gasparian Rubenovics fogadott bennünket, de nála egyáltalán nem volt szabad fotózni. Teljesen tele volt a műterme, ottthonról hozott szőnyeggel, könyvesszekrénnyel és egy csomó festménnyel. New York utcáit, épületeit festette valami modern dologgal pl. egy reklámmal megbolondítva, illetve olaszországi és franciaországi városok régi műemlék épületét is hasonlóan. A kész képek mellett persze ott voltak a készülő képek is. Elég sokat beszélt, kétségtelenül nagyon hatásosak ezek a fotórealisztikus festmények. Most egy amerikai és egy olaszországi kiállításra készül. Nekem a jeruzsálemi siratófalról készülő festménye tetszett, de azon még sokat kell dolgoznia azt mondta. A neten az orosz nyelvű wikipédián találtam tőle néhány képet, ezeket mellékelem.












Utána még körbekerültük a kertet és elbúcsúztunk.































Este eléggé belefeledkeztem a dolgaimba, mikor a facebook feldobta, hogy ma Művészettörténet filmklub van. A Goya - Hús, vér portrék című filmet vetítették a londoni National Gallery-ben rendezett Goya kiállításról. Kovács Ági mondott bevezetőt, de utána elég unalmas volt, vagy csak én voltam nagyon fáradt, de bizony bele-belealudtam a filmbe. Mikor felébredtem, utána már jó volt, de a túl sok portré megülte a gyomrom. Jó, hogy vannak ezek a művészettörténeti filmek, de a 90 perc helyett elég lenne 45 percben egy pörgősebb változat is!

Szerdán a festős 11-dieksekkel a Bozsó Gyűjteménybe mentünk, Ági végigvezetett bennünket, de most alkotásra nem volt lehetőség, nem volt idő. Tetszett a diákoknak, de nagyon láttak még ennyi Bozsó képet egyszerre, bár én és más kecskemétiek se látnak sűrűn Bozsó kiállítást.










Csütörtökön ismét filmklub volt a Hírös Afgórában, Az Anyám mozija című filmet adták, amitől elérzékenyültem. Tavaly óta nem tudom könnyen venni az szülők elvesztéséről szóló filmeket.








Vasánap akvarelleztem, jobban mondva próbálkoztam. Nem az enyém ez a technika még! Szenvedek, de ki akartam próbálni, mert a jövő héten, ha Zágrábban leszek, szeretnék útiképeket festeni. Most pár bécsi részletet festettem meg, de nem nagyon sikerültek, pl. azért sem, mert a füzetemben nem olyan papír volt, ami akvarellhez jó, fényes és sima volt a felülete. Azt hiszem, vennem kellene egy másik vázlatfüzetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése