Cambridge 10. nap

Reggel szinte még fel sem ébredtem, mikor 6.25-kor csörgött a telefonom, Harsányi Zsuzsa hívott, hogy ugye megyek leszedni és elhozni a képeket a Művész Kávézóból. Én mondtam, hogy én nem, de remélem a férjem nem felejtette el és ő megy. Gyorsan írtam egy sms-t Péternek, de akkor jutott eszembe, hogy odahaza már egy órával több van, azaz ½ 8. Estére kiderült, hogy mindent ügyesen elintéztek. Márknak még be kellett gyűjtenie a keresetigazolásaimat a munkahelyeimről a kollégiumi jelentkezéshez.

Ez a 8-as busz egyre szörnyűbb. Végképp nem tudom kiszámítani, hogy mikor induljak el otthonról, hogy ne kelljen 20 percet, vagy többet várnom, az egyébként 20 percenként közlekedő buszra. Mindegy beértem, de akkor is bosszant!

Úgy látszik ezen a héten Alex lesz velünk délelőttönként. Kicsit megijedtem, mikor ma fél tízkor, becsöngetésre csak Pablo és én voltam a teremben. Szerencsére aztán a többiek is beszállingóztak, bár ennyi késés még nem volt. Óra elején egy kis ismétlés a tegnapi anyagból, aztán két újabb olvasmány feldolgozása, kérdések megbeszélés a párunkkal stb.

Szünetben befizettem a péntek délutáni kirándulást, Elybe megyünk vonattal, ami itt van közel, és van egy nagyon szép (meg ne unjuk!) gótikus katedrálisa. Csak 10 ₤, és ez az utolsó délutánom, de már 17.00 órára vissza is érünk a program szerint.

Alexis órája most elég mozgalmas volt, megint kérdéseket kellett szerkeszteni és feltenni, de most másoknak, nem a megszokott párunknak. Mivel a csoportban 5 spanyol van, leginkább velük hoz össze a sors ilyenkor.

Az ebéd az iskolában most elég jó volt. Teresaék mellé ültem, de valami nagyon fontosról beszéltek spanyolul. Egyébként órán kívül mást se hallok, mint spanyolt, olaszt vagy kínait.

A délutáni órán a konyháról és az eltérő étkezési szokásokról volt szó, bár közben volt egy kis kitérő a görög mitológia felé. Giovanni a korzikai fiú tanult latint és elmesélte az egész Oidipusz király történetet zanzásítva persze. A végén én meg nem tudtam a pacalt elmagyarázni, úgyhogy holnapra ezzel készülök.

Suli után az iskola szervezésében puntingolni mentünk. A punting egy tipikus, Oxfordra és Cambridge jellemző lapos fenekű csónakázás, ahol nem eveznek, hanem egy rúddal lökik előre a ladikot a vízen. Lehetett volna saját magunk által vezetettre is benevezni, de én inkább a biztosra mentem. Egy 12 személyes csónakba ültünk be, és kb. egy 30 perces magyarázatokkal fűszerezett puntingolásban volt részünk. Így a Cam folyóról láthattuk a különböző college-okat. Mikor vége lett, rohantam, hogy elérjem a 17.20-as buszt, de erre mikor odaértem a megállóba, annak ellenére, hogy rengetegen vártak, az volt kiírva, hogy 20 perc múlva jön a követkő busz. Na, ez a 20 perc lett 25-28. Aztán jött egy X8-as, amiről nem tudtam, hogy a bérletem érvényes-e rá és hogy miben különbözik a sima 8-astól. A sofőr engedte, hogy felszálljak, egy kicsit rövidebb útvonalon ment végig, így 18.00 órára már itthon voltam.

Vacsorára csirkét kaptunk pitában. Irene mondta, hogy az ő szülei is aggódnak az angliai események miatt, de itt nincs semmi baj. Giorgia meg belázasodott, lehet, hogy holnap nem is jön iskolába.

Cambridge 4. nap

Igazi angolos nap volt a csütörtök, egész nap esett. Alig csináltam néhány képet. A reggel rettenetes volt, 25 percet vártam a buszra és éppen csak beértem fél 10 előtt pár perccel, pedig ugyanakkor indultam el.
Délelőtt Trevor végig kérdezett mindenkit mit csinál előző nap, a fiatalok a bowlingoztak, az ománi nő várta a napnyugtát, mert most ramadam van és akkor evett. Mikor hozzám ért és én mondtam, hogy tegnap a We will rok you-t néztem fanyalgott, mert szerinte nem csak a történet bárnyú, ő Queen zenéjét sem szerette. Egyébként a reklámokban és politikusi beszédekben gyakran előforduló negatív nyomaték kifejezéséről volt szó.
Alexis-szel elkezdtük a prezentációkat, holnapra szerez nekem ez számítógépes termet, és és képeket és mutatok nem csak szóban ajánlom Magyarországot. Szóval csütörtökön megtartották a spanyolok, a német fiú, és az ománi nő, és holnapra maradtam én, az olaszok és kis kínai csaj.
Megint a suliban kajáztam, most Irene (a lakótársam) és Giorgia volt az asztaltársaságom. Irene mesélt a házigazdáink lányáról, aki most nincs itthon és így csendes a ház. Azt mondta, el van kényeztetve és mindent megkap, amit akar. Elena, a spanyol csaj mondta, hogy ő szívesen eljönne Magyarországra, mert kíváncsi, mondtam, hogy majd a holnapi prezentáción lát belőle egy kicsit.
Délután Ian egy rajzfilmet hozott, a Wallace and Grommit-ot, amit és nem ismertem, aranyos volt, de egy kicsit hosszú volt nekem, majdnem bealudtam rajta. Most meg tudtam érteni a filmvetítéseimen szunyókáló diákokat. A film angol felirattal ment, és utána kaptunk egy tesztet néhány kérdéssel. A héten ez volt az utolsó délutáni óránk, mert pénteken délután nincs tanítás.
A suli után siettem haza, hogy egy profi prezentációk készítsek. Először többet akartam, de végül már nem volt energiám Budapest, a Balaton, Pécs, Kecskemét és a puszta mellé még Egert is belevenni. Így is este 10-re végeztem.