A két film egyébként jó volt, teljesen lekötött, bár az 1975-ös koncertnék én még nagyon azt éreztem, hogy egyáltalán nem profik még az együttes tagjai, kicsit esetlenek, suták voltak. Bár Mercury angyalszárnyakra emlékeztető díszítésű fehér fellépő ruhája igazán profi volt.
A vetítéseken sok ismerőssel összefutottunk, sok régi arcot érdekelt a Queen. Sok kellemes emlék eszembe jutott közben, bár valóban voltak csúsztatások (időbeli) a filmben. Majdnem negyed 11 volt, mire véget ért az esti film és nem aludtam bele, sőt az órámat se nézegettem!
Én kb. 1976-ban találkoztam a Queen zenéjével és abban, hogy a kedvencemmé váltak, biztos, olyan egyébként teljesen jelentéktelennek tű dolgok is szerepet játszottak, hogy Freddie Mercury grafikusnak tanult és a szűz jegyében született, akárcsak én. 1986-ban, 23 évesen vettem részt azon a Queen koncerten, amit az akkori Népstadionban adtak. Akkor már nem voltam éppen tini lány és tudom, hogy arra gondoltam, hogy ha ez a koncert pár évvel azelőtt jött volna az életembe, akkor biztos már előtte 3 napja nap aludtam volna az izgalomtól. A lelátón ültem és minden dalt kívülről fújtam, együtt énekeltem a zenekarral. Ezt látva, hallva az alattam lévő sorban ülők feladták a távcsövüket, hogy egy kicsit élvezkedjek a látványban is, mert akkoriban nem voltak még LED-falak, hatalmas kivetítők és bizony, a színpadtól messzebb ülők, nem sok mindent láttak. Itt a nyáron megtalált jegyem!
Aztán mikor Angliában voltam 2 hetet elmentem Londonban a We were rock musicalt megnézni. Erről akkori blogbejegyzésemben írtam is: https://artbrigad2.blogspot.com/2011/08/cambridge-3-nap.htmlSzóval, most újra kedvem lett Queent hallgatni, mert az utóbbi időben elég keveset hallgattam őket.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés