Bécsi kiállításlátogatás

Szombaton Bécsbe vittem a diákjaimat, ezért 3.50-kor keltem. Most jött velünk néhány barátom, akik a Brueghel kiállítást akarták megnézni a Kunsthistorisches-ben. Én most arra nem szerveztem látogatást, mert szerintem Bécsben máskor is sok Brueghel látható és én nem is vagyok annyira odáig érte. Láttam Bruegheleket Brüsszelban, Madridban, Párizsban épp eleget. Pedig a sajtó nagyon úgy beszélt erről a tárlatról, hogy soha többi nem lesz ilyen!
Odafelé zuhogott az eső, ami nagyon el keserített, de végül megúsztuk az esőt, csak egy kis ideig kellett felnyitnom az esernyőmet délelőtt, mikor megérkeztünk.

Fél 10-re Bécsben voltunk, 10-kor a Kunstforumban kezdtünk a Japán igézetében című kiállításon. Én igazán erre a kiállításra voltam kíváncsi. Nagyon sok alkotótól gyűjtöttek össze itt olyan műveket, ahol érzékelhető a japán hatás, valamint eredeti japán fametszetek, ruhák, használati tárgyak is szerepeltek a tárlaton. Sokat fotóztam, mert telefonnal megengedték a fotózást. Még Székely Bertalan Japán nő című képét is lehozták Budapestről. De nekem Henri Riviére grafiái tetszettek a legjobban. Őt nem nagyon ismertem, és jó volt látni az épülő Eiffel-toronyról készült fametszeteit. Persze ott volt sok eredeti japán fametszet is Hiroshige, Hokusai, Utamaro.

Van Gogh pipacsos képe is belém égett, de rácsodálkoztam Paul Klee 5 db keskeny festményére is, amiről meg nem mondtam volna, hogy ő festette!

Ez után volt egy kis szabadidő, mikor ettünk egy-egy kolbászt és ittunk egy-egy forralt bort, de túl sokat nem csavaroghattunk, mert fél 1-re az Albertinába kellett érnünk, hogy 3/4-1-re megvegyük a jegyeket, mire a csoportot hívtam.
Azért a Stephansdomig elmentünk és be is mentünk, de épp mise volt, meg persze jó nagy tömeg.

Jó nagy tömeg volt az Albertina előtt és aztán bent is. A tömeg mellett iszonyú meleg is volt és nem volt levegő. Egy magyar és egy német vezetést kértünk, a magyart Eszter tartotta. Jó sok Monet kép volt, amiket Franciaországon túl, Bostonból vagy épp  Moszkvából kölcsönöztek. Itt is lehetett telefonnal fotózni.

A vezetés után a földszinten egy grúz festő, Niko Pirosmani munkáit néztük még meg. Utána kerestünk egy helyet, ahová beülhettünk, mert a törzshelyünkön, a Tirolerhofban nem volt hely. Végül az Opera oldalával szemben egy kis cukrászdában, az Operncaféban ültünk le és ettünk egy-egy sütemény és italt.

A cukrászdában, mikor felöltöztünk, rájöttem, hogy hiányzik a fényképezőgépem! Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy mikor volt még meg. Az Albertinában, mikor a kabátomért mentem, letettem a  padra és valószínű ott felejtettem. Gyorsan a barátnőmmel visszamentünk az Albertinába, bekéredzkedtünk és csodák csodája, ott volt a padon a csoportos ruhatárban!!! Nagyon hálás voltam! Legutóbb, 29 éve Monacóban hagytam el a fényképezőgépem, amit akkor ott, a hajtűkanyarban, utánam hoztak!
A cukrászda után a Maria-Theresien-Platz-ra mentünk, ahol nézelődtünk még egy kicsit és ittunk egy-egy punchot.

Én még elmentem a Múzeum Negyedbe. A csoportot 5 órára kértem a megbeszélt helyre, megvolt mindenki és már indultunk is haza. Hazafelé az Impresszionisták című filmet néztük meg, ami épp kitartott hazáig. Fél 10-re már haza is értünk.