Tíz óra után nem sokkal értünk fel a várba, a vár alatt a Lánchíd közelében parkoltunk, majd szépen felsétáltunk. Az MNG előtt hatalmas sor állt, mindenki a Frida kiállításra volt kíváncsi, de mi a C épület felől mentünk be, ahol nem állt senki, mert mi a Bacon, Freud - A Londoni Iskola című kiállítást néztük meg, a Fridát én a nyáron láttam már. Érdekesek voltak ezek a figurális festmények, de nekem mondjuk épp a városképek, a háború után újjáépülő Londonról készült képek tetszettek igazán. Bécsben láttam már Bacon és Freud kiállítást is, de a többiekről (Frank Auerbach, Leon Kossoff) én nem nagyon hallottam még. Sajnos, fotózni most se volt szabad, pedig akkor legalább tudnám, hogy ki festette ezeket a képeket.
A Galériában még volt egy-egy időszaki jelleggel kiállított tárlat, amiről túl sokat nem tudtunk meg. Múzeumi szobrok / Kortárs reflexiók címmel Turcsány Villő munkáját láthattuk kissé eldugva a 3. emeleten. Szintén a 3. emeleten, a kupola alatt Cranium Celebramus címmel egy csoportos kiállítás a mexikói halotti fiesztára reflektált, a Frida Kahlo kiállítás zárásakor.
Egy kis kitérő után továbbmentünk a Hősök tere felé. Az Andrássy úzon parkoltunk és úgy láttuk, hogy nem áll hosszú sor a Szépművészeti Múzeum előtt, ezért ott kezdtünk. Bent ugyan egy kicsit sorba kellett állni, de kibírható volt. Olyan jegyet vettünk, amivel a Leonardo mini tárlatot is meg tudjuk nézni. Igazán ez előtt volt csak sorban állás. Márk és én már a tavasszal megnéztük a Román csarnokot, de Péter még nem látta, így Márk mesélt neki a felújításról.
A Leonardo szobor mellé rajzokat és két másik plasztikát tettek ki.
Az alagsorban a görög és az egyiptomi kiállításon mentem még végig, hogy feltérképezzem és eldöntsem, érdemes-e diákokat hozni majd ide. Jó lett az antikos rész, sokkal nagyobb, mint eddig volt. Érdemes lesz a diákoknak is megnézni majd.
Innen átmentünk a Műcsarnokba, ahol igazából a Gaál József Vezeklések kora című kiállítását akartuk megnézni, de megnéztük az összeset, azaz mind a hetet! A Gaál kiállítás eléggé letaglózó volt. Nem is gondoltam, hogy már a 90-es évektől készítette ezeket a fafejeket, amit aztán bevont rászögelt bőrökkel, lószerszámokkal. Hatalmas méretű festmények egészítették ki a plasztikákat. Nekem nyomasztó volt nagyon.
A középső termekben Rejtett történetek / az életreform-mozgalmak és a művészetek címmel volt látható egy nagy és elég vegyes kiállítás, aminek a koncepciójába nem merültem bele, csak végig néztem, ami érdekelt. Volt Ivány-Grünwald Béla, Korb Erzsébet, Ferenczy Károly, Faragó Géza. A kecskeméti múzeumból is volt egy-két kölcsönzés.
Az apszis két oldalán egy-egy alkotónak volt még kisebb kiállítása: Halmy Miklós A motívum működése és Demeter István / Haris László - Tulajdonság-energia-mezők című tárlata. Harison kívül a többieket nem ismertem, amin nem is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy Demeter István egy katolikus pap volt, aki kedvtelésből elkezdett festeni.
A baloldali termekben MORPH címmel 3 szobrász, Kalmár János, Mata Attila és Szabó Tamás közös kiállítása volt, akik közül csak Szabó Tamás munkáit ismertem. A hímzésekre festett dolgait barbárnak ítéltem. Nekem kissé fájó, ha más ember munkáját, jelen esetben kézimunkáját, hímzését más lefesti. Bár valószínű, így most ezek többet érnek a műkereskedelem piacán, mint egyébként.
A régi könyvesbolt helyén Kozma Klasszik / A Budapesti Műhely és Kozma Lajos címmel volt egy zömében lakberendezési tárgyak felvonultató kiállítás. Itt leginkább a mennyezettől lelógó szálak ragadták meg a figyelmem.
Már elég fáradt voltam, az én edzett tudatomnak is sok volt ennyi kiállítás, de ha már itt voltunk, akkor az alagsori is megnéztük.
Itt 56-os emigráns magyar alkotók munkái voltak kitéve, de már képtelen voltam több alkotást befogadni, telítődtem!
Hazafelé, Dabasnál próbáltam egy fotót készíteni arról az óriás Jézus szoborról, amit nemrég avattak fel. Elég szörnyű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése