Kárpátaljai kirándulás 2. nap - Munkács, Beregszentmiklós, bunker az Árpád-vonalon, Vereckei hágó

Csetfalván volt a szállásunk, ahol a reggelinél felajánlották, hogy csomagoljuk el, amit nem ettünk meg! Ilyennel még nem is találkoztam!
Szerdán az első állomásunk Munkács volt, az ottani vár. Már a buszból is láttam, hogy ez egy nagyon impozáns vár és közelről is az volt. A bejáratnál annak a kárpátaljai szobrásznak volt egy Thököly Imrét és Zrínyi Ilonát ábrázoló kis szobra, aki a Széll Kálmán téri Mekk Eleket is készítette. Kolodko Mihály / Mihajlo Kolodko ő, akinek még egy másik nap is találkoztunk az alkotásaival.

Innen a beregszentmiklósi kastélyhoz mentünk, amit egy művész vett meg és újít fel folyamatosan. Ahogy képeket elnéztem, a festésnél jobb, ha a felújítással foglalkozik. Ő maga, a művész úr vezetett bennünket végig a kastélyon, de közben nem volt szabad fotózni, mert az zavarja őt, ezért csak utána tudtam egy kört még fotózzam a szobákat. Lent ágyúdörgésre érkeztem a vár elé.

Útközben megebédeltünk, micset ettünk. Egy nagyon erős mustárral ettük, amitől az orrunk is elkezdett folyni.

Aztán az Árpád-vonal egyik bunkerét kerestük fel, de útközben a tájat csodáltuk, ami nagyon hasonló az erdélyi tájhoz. Ez a kirándulási inkább történelmi és földrajzi jellegű volt, mint művészettörténeti.

Innen a Vereckei hágó emlékművéhez mentünk, ahol készítettünk csoportképet is. A kilátás is pompás volt.

Hazafelé a naplementében is gyönyörködhettünk.

Ezen az estén még később értünk vissza a szállásra. Nem akartam túlenni magam, de muszáj volt megkóstolni a borcs levest. Vacsora után megmártóztam én is az udvari medencében. Közben az udvaron egy háromtagú zenekar zenélt, főleg mulatósat, amit én nem szeretek egyáltalán. Milyen boldog lettem volna, ha egy kis swinget játszottak volna vagy igazi népzenét!