Egy másik barátnőmmel folytattam a kiállításlátogatásokat. A Ludwig Múzeumban kezdtünk, ahol Sam Havadtoy, azaz Havadtőy Sámuel kiállítását néztük meg először. A mindet csipkébe burkolt az elmúlt években, legyen az ajtó, autó vagy Micky egér. Nagy örömömre újra látható Keith Haring szárnyasoltára is a tárlaton, hiszen Havadtőy volt ennek a műnek az ösztönzője.
Mindkettőnknek tetszett ez a kiállítás is, de az első emeleti Edwin Wurm kiállításán az interaktív egyperces szobrokon derültünk a legjobbat. Beálltunk, fotóztunk, sőt használtuk a boomerang alkalmazást és az nagyon vicces lett.
Innen a Fuga kiállításait kerestük fel, Schaár Erzsébeté volt a földszinten és Nádas Alexandra és Nagy Gáboré pedig az alagsorban. Útközeben csináltam néhány képet az éppen megújuló Párizsi Udvar épületéről.
Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy lesz a Schaár Erzsébet kiállítás, azt hittem, csak egy kamaratárlat. De nagyon jó, hogy nem így volt! Jó volt látni ezeket a kis- és nagyplasztikákat! Nem láttam még ennyi Schaár Erzsébet művet együtt. Szeretem a falait, az ajtóit, kapuit, ablakait, de legjobban most a székeket, amelyek a férjéhez, Vilt Tibor szobrászművészhez kötődő kapcsolatáról árulkodnak. Eszembe jutottak azok a székes grafikák, amiket az Öreghegyi alkotótáborban készült fotók alapján készítettem.
Az alagsorban a másik kiállítás is tetszett, szépen reflektáltak egymásra a két alkotó munkái. Nádas Alexandra munkái egy kicsit közelebb állnak hozzám.
Így sikerült két helyszínen négy kiállítás megnéznünk egy nap alatt, amely közül a legfontosabb Schaár Erzsébeté volt, míg a legvidámabb Edwin Wurmé. A hét többi napján még mindig a Hírös7-re készültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése