A Magyar Nemzeti Galériában kezdtünk, a Frida Kahlo kiállításon. A kiállítás nagyon alapos és jó volt. Pár éve Bécsben láttam már Frida kiállítást, ami az emlékeimben nem él ennyire hangulatosnak. (Utánanéztem és 2010-ben volt! Kicsit több, mint pár éve. Akkor még nem is írtam blogot!) Bennem itt tudatosodott, hogy azért is van ennyi emberi szerv ilyen alapossággal megfestve nála, mert orvosnak készült a balesete előtt. Elég sokat sikerült fotóznom a telefonommal, amit nem is tiltottak. Az egyik rajznál nagyon éreztem, hogy olyan művészettörténész írta a szöveget, aki soha nem rajzolt. Valami olyasmit írt, hogy mennyire látszik Frida biztos vonalvezetése, mert egy vastag vonallal vannak a körvonalak megrajzolva. Aki egy vonallal rajzol körvonalat, az nem így rajzol! Itt én inkább arra gondolok, hogy felvázolta, majd letisztázta (pl. kiradírozta a felesleges, kereső vonalakat) és kihúzta vastaggal a végén a körvonalakat. A végén volt néhány magyar kortárs alkotó, akinek a munkái reflektáltak Frida munkáira és volt egy Fridamánia blokk, ahol az ő hatását mutató sztárok, manökenek, ruhák szerepeltek fotókon. Elhatároztam, hogy ősszel, amíg nyitva lesz a kiállítás, szervezek egy kirándulást erre a diákjaim számára.
A Nyugatinál elváltunk egymástól és én elindultam a Moliskine akverelles vázlatfüzetes vadászatomra, ami végül sikertelen volt. Küldözgettek egyik helyről a másikra, de sehol nem volt ilyen vázlatfüzet, pedig még az Árkádba is kementem. Még jó, hogy volt napijegyem. Marad a netes rendelés.
A fiammal a Keletinél találkoztunk, de addig volt egy kis időm és útinaplóztam egyet a tűző napon, mert árnyék sehol se volt a pályaudvar előtt majd.
Ezen a napon "csak" két kiállítást láttam, de másnap négyet! Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése