Hétfőn az osztályommal grafikásaival elmentem megnézni a Benes József kiállítást a Kápolna Galériába. Nagy örömöt szerzett nekem, hogy Benes főiskolai jegyzetfüzetét óvatosan átlapozhattam, és így láthatták a diákok is. Úgy láttam, hatott rájuk ez is és az egész kiállítás.
Délután 17 órakor a Hírös Agórában nyílt a Kandó Kálmán Szakgimnázium Képző- és Iparművészeti tagozatának év végi kiállítása, amire elhívtam Márkot is. Monori Laura művészettörténész (egykori diákunk) nyitotta meg. Vele is beszélgettem egy keveset egy másik volt tanítványunkkal, aki most végzős a MKE Képzőművészet elmélet alapszakán, de nem nagyon tudja hogyan tovább, mert mester képzés az már nincs. A végősök mellett néhány alsóbb éves munkája is kiállításra került. A végzősök vizsgamunkái közül a grafikásoké igen színvonalas volt, de ez már a vizsgán kiderült számomra.
A kiállítás után egy barátnős mozizás fért bele ebbe a napba, egy izlandi filmet nézünk, A fa alatt címűt. A film nem volt rossz, de eléggé megviselt bennünket.
Este egy Művésztörténeti Filmklubos vetítéssel zártam a napomat. Ez volt az utolsó ebben a évadban. A Rembrandt filmet adták. Ebbe sikerült ismét belealudnom, de aztán már érdekes volt. Nem értem miért nyújtják ilyen hosszúra ezeket a filmeket, bőven elég lenne 60 perces mozi is ebből. Tetszett, amikor egy mai festő beszélt Rembrandt festési módszeréről és be is mutatta.
Szerda délelőtt dobozokat festettem. Egy kecskeméti és egy pipacsosat. Úgy látom, a pipacs népszerűbb motívum, mint a kecskeméti épületek. Elmentem a közeli üres telekhez, hogy mutatós fotókat készítsek, ott még volt néhány pipacs! Délután volt még a suliban néhány órám.
Csütörtökön az iskola után a Városházára mentem, ahol az idei országos versenyeken jó helyezést elért tanulókat ünnepelték. A tavalyiból okulva, nem vártam túl sokat ettől, tavaly a tanároknak még székük se volt először, csak később hoztak székeket. Most meg megvendégelés nem volt csak egy hosszú felsorolás, taps, oklevél (a diákok pénzjutalmat is kaptak) és felsorolták a felkészítő tanárok nevét. A mi diákjaink közül nekem egy kis közöm Demeter Emese szakmai versenyen elért 7. helyezéséhez volt, ahol a művészettörténet csak egy kis része a verseny feladatainak, de ő max. pontos művészettörténet esszét írt! A polgármester asszonynak most is volt egy fél mondta, ami szíven ütött! Muszáj minden alkalommal azt sulykolni a jónépbe, hogy Nyugat Európa milyen veszélyes a migránsoktól? A Paál László kiállításon is volt egy ilyesmi kiszólása és most azt mondta, reméli, hogy a diákok nem szaladnak majd rögtön a diplomájuk megszerzése után a bizonytalan és most nem is biztonságos külföldre majd... Állítólag tényleg ki van adni, hogy milyen mondatokat kell folyamatosan mondogatni, hiszen ha sokat mondják, akkor majdcsak elhiszik az emberek!
Ezen a napon is megkeresett egy hölgy, hogy a kecskeméti kórház újszülött osztályának egy inkubátorra gyűjtenek. Kedden egy másik nő keresett egy másik egészségügyi intézmény nevében. Nem értem miért magánszemélyek, kisvállalkozók kell, hogy összedobjanak különböző orvosi műszerekre egy bizonyos összeget? Miért nem a fenntartó? Vagy miért nem Mészáros Lőrinc? Miért a sportra mennek a TAO pénzek, miért nem az egészségügyre és az oktatásra?
Eredetileg úgy volt, hogy ezen a délutánon OTP Háznál a Városszépítő Egyesület virágosztásán segítettem volna, de rámírtak, hogy másnapra tették ezt át, akkor viszont már nem vállaltam.
Péntek éjjel a viharra felébredtem, reggel kissé álmos is voltam emiatt. Ez a napot a nyomtatásnak szenteltem. 16 lapot áztattam be, amelyekre most kecskeméti grafikákat nyomtattam. Ezután pusztai akvarelleket festettem, de a 15 órakor kezdődő kiállításmegnyitóra bementem a Cifrapalotába, erre az időre felfüggesztettem az festést. Egy izraeli kiállítást nyitottak, két magyar származású alkotó, egy fotós és egy grafikus munkáiból állt a tárlat. Szemtanú volt a kiállítás címe és a két alkotó: Kluger Zoltán és Dan Reisinger. A fotók jobban tetszettek. A grafikusnál szívesebben láttam volna az alkalmazott grafikai munkáit, mint ezeket a szín- és formakísérleteknek tűnő nyomatokat. Szilágyi Áron dorombon játszott a megnyitón, amit nagyon élveztem. A megnyitó után egy süteményre invitáltak bennünket, amit a tradicionális zsidó süti volt, 3 az 1-ben, alul diós, középen mákos, felül almás volt. Fantasztikus volt! (A mákos sütik a gyengéim!) Flódni volt a neve.
Otthon folytattam az akvarellezést, kipróbáltam a kifedőt egy pipacsos tájképnél, viszont azt az ecsetet dobhattam ki, amivel felvittem az kifedőt, mert kimosni ezt a ragacsot nem lehetett belőle. Utána azt olvastam, hogy rögtön a használat után meleg szappanos vízben kimosható a kifedésre használt ecset. Egész jó lett egyébként.
Szombaton is viharra ébredtem és szintén rézkarcokat nyomtattam délelőtt. Beáztattam 14 papírt, de egész délelőtt esett és dörgött, míg én nyomtattam.
Anyukámnál elöntötte a pincét a víz!
Vasárnap délelőtt kimentünk a temetőbe, délután lenyírtam a füvet és egy kicsit kertészkedtem, ("műtárgy") fotóztam, festettem és pihenésképp bizonyítványok kitöltésével foglalkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése