A csütörtöki napom a legrövidebb, ezért erre a napra beszéltük meg egy volt tanítványom apukájával, hogy kivisz Lakitelekre, ahol szép új gyárépületet körbefotózom, és majd készítek néhány grafikát ezek alapján. Sajnos ugyanaz a csúnya, ködös, párás idő volt, mint ami egész héten, de azért jó sok fotót készítettem. Én vonzódom az építészethez és az ipari témákhoz is, így nem esett nehezemre a dolog. Ott kint találkoztam egy másik volt tanítványommal is, aki a kisebbik gyermekével látogatott meg, hogy egy kicsit beszélhessünk. Igazán jól éreztem magam, jó volt látni Hajnit!
Hazaérve a Bozsó Gyűjteménybe mentem, ahol Balanyi Károly egyfajta kiállítás-zárásként a saját tárlatán vezetett bennünket végig. Elég sokan voltunk, bár inkább érdeklődők, a szakmából kevesebben. Eddig nem volt ilyen jellegű rendezvény, kevesen vállalkoznak arra, hogy beszéljenek a saját munkáikról, pedig nagyon hasznos az ilyen. Én például, ezek után kicsit másként nézem Karcsinak azt a sorozatát, amelyet az ablakok közeiben állított ki, és amelyen a nemrég elhunyt anyósa alakja látható. Megható volt a történet.
Egy kis vendégséggel is készültek, újbort hozott Karcsi és Borika pogácsát sütött. Mindkettő nagyon finom volt, este nem kellett ringatni, gyorsan elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése