Bosszankodás és öröm az első két tanítási napon

A bosszankodásból és az örömből is jutott az első pár tanítási hétre , de csak az első kapcsolódik az iskolához. Nem arról van szó, hogy berekedtem, mert ez minden szünet után így van, kicsit nehezen lendülök bele ilyenkor. Viszont már az első tanítási napon elkezdtem szervezni a szokások tanulmányi kirándulást a végzős kandós osztály számára. Ilyenkor, a második félév elején, mikor már a kortárs művészetet is megtárgyaltuk az osztályteremben és éppen belefognánk ismételni az érettségire, egy napra felmegyünk Budapestre. Délelőtt a Magyar Nemzeti Galériában az állandó kiállításán én végigvezetem a diákjaimat, délután pedig a Ludwig Múzeumban egy múzeumpedagógiai foglalkozáson vesznek részt a diákok. Bejelentkeztem mindkét múzeumba, de az MNG-ből egy érdekes és felettébb bosszantó mondat szerepelt a válaszlevélben: "Önök már jártak nálunk, úgyhogy nem éri meglepetésként, hogy csak a Galéria tárlatvezetői tarthatnak vezetést a kiállításokban." Hát, azért meglepődtem és egyből bosszús is lettem, mert ugyan az időszaki kiállításokra szoktam vezetést kérni, de az állandó anyagot ilyenkor végigrohanjuk, és tudtam, hogy ilyen vezetést nem vállalnak a Galéria munkatársai, mindig csak egy-egy korszakból. Vezettem és már diákjaimat végig a Colosseumban,

ahol még mikrofont is kaptam, meg a párizsi Pompidou Központban, nem volt ebből gond sehol, kaptam egy kitűzőt és mehettünk. Állítólag úgy 3 hónapja egy külsős vezető majdnem megsértette az egyik Chagall képet, és ezért hozta a főigazgató ezt a döntést. Váltottunk pár levelet, leírtam azoknak a műveknek a listáját, amelyeket meg szeretnénk nézni, és végül ezt a levelet kaptam a Galériától:

"Átnézve a listát, engedélyt kértünk az Ön számára, hogy vezetést tarthasson.

 A  felsorolt lista, akkora anyagot foglal magába, hogy két óra egyik tárlatvezetőnek sem lenne elég erre. Az Ön fejében már biztos összeállt ennek a listának a háttér- vázlata ami alapján dolgozik, ezt valóban nem tudjuk átvenni."

Hurrá! Vezethetem a saját diákjaimat! Írtam a MROE-nak, azaz a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének, hogy hivatalból azért kellene valamit tenni, mert oké, hogy én ezt az engedélyt most megkaptam, de azért csak nem járja, hogy egy tanár a saját diákjait nem vezetheti a Galériában.
Kedden a tanáriban az asztalomon egy kedves levél várt Kerényi Györgytől, aki annak idején, úgy 15 éve egy KÖZTÉR nevű ingyenes kulturális újságot adott ki. Erről emlékezett meg egy kedves levélben és mellékelt néhány papírképet 1998-2001 közötti évekből. Ezeknek nagyon örültem, mert én úgy fotóztam már akkor, de éppen ezért én a legritkább esetben voltam rajta a képeken. Egyszer, 2001. tavaszán, mikor először össze akarták vonni a Nemzetközi Kerámia Stúdiót és a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyt még egy cikket is írtam ebbe az újságba, látva, hogy az akkori megyei közgyűlés mennyire tájékozatlan. Most kerestem, de nem találtam meg ezt a cikket a gépemen, meg a CD-im között, sőt azt a bizonyos KÖZTÉRt sem találtam, hogy megmutassam, így maradnak a fotók. A cikket biztos meg lehet lelni a Katona József Könyvtár helytörténet gyűjteményében, majd megkeresem. Nem mindegyik fotóról tudom, hogy mikor és hol készült, bár elég sok a Kerámia Stúdióban, mikor ott dolgoztam, 2001-ben. Aki esetleg felismeri a helyszínt és az időpontot, az jelezze nekem!