XXXVIII. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása

Még mielőtt elindultam volna túrázni, még a múlt hét vasárnapján voltam egy kiállításmegnyitón. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában nyílt a XXXVIII. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása. Ez mindig így augusztus elején szokott lenni, mondjuk tavaly éppen nem voltam itthon, de az előző években sokszor voltam a megnyitón. Eddig általában a Kulturális és Konferencia Központ legnagyobb kiállítótermében volt (ott volt komoly bérleti díjat kellet volna fizetni) egy hatalmas anyagot felvonultató kiállítás, most meg összesen 2 kisterem?! A tábor anyaga sokszorosa a kiállított mennyiségnek! Eddig a megnyitó szövege erősen utalt az adott év témájára, most meg se említették, hogy idén a Zene és Zománc címre. Ami az eddigi megnyitókra emlékeztetett, hogy vasárnap 11-re rakták a megnyitót, ja és persze a az ismerős nevek, ismerős színvonalú zománcok, pl. Kőrös Sára, Hollósy Kati.
Egy nagyon régi még, ÉZI-s tanítványommal is találkoztam, Nagy Judittal, a ki azóta többszörös anyuka, és nem hagyta abba a zománcozást, már akkor ezt a technikát preferálta.
És egy mostani, kandós tanítványommal is találkoztam, aki utána facebookon rá is kérdezett, hogy hogyan tetszettek a domborításos munkái. Ő Mucsi Mercédesz.
A zománc nem az én technikám, Báron Laci bácsi rá akart beszélni, hogy próbáljam ki, de valahogy idegenkedtem tőle, de méltányolom azért, aki ezt a nehéz, drága technikát magas színvonalon műveli.