Somogyi kirándulás

Pár héttel ezelőtt a Facbookon láttam egy reklámot, amelyen a Hírös Vándor nevű vállalkozás egy Krisna-völgyi kirándulást hirdetett. Már régóta szerettem volna eljutni a Krisna-völgybe, azaz Somogyvámosba, de eddig ez a somogyi rész kimaradt az én hazai barangolásaimból. Volt egy másik csalogató program is emellett még, Somogyvár, a Szent László által alapított kolostor romjai, amit tanítok, de még személyesen nem láttam. Tehát emiatt a két program miatt fizettem be az útra, amelyre végül a férjemmel mentem, de a nap végére még két másik állomás is volt a tervezetben, amelyek engem annyira először nem vonzottak, de abszolút jó volt ilyet is látni. Azt is élveztem, hogy végre egy olyan kirándulás, amit nem én szerveztem, végre én is csak egy egyszerű utas vagyok, nem kell döntéseket hoznom, más emberekre vigyáznom stb.
Reggel 6-kor indultunk és ahogy elindultunk zuhogott az eső. Elég szomorkás idő volt egész nap, de azért megúsztuk, vagy buszban, vagy éppen fedett helyen voltunk, mikor esett.
A somogyvári látogató központban nem sok eredeti műalkotás látható, de kiállították az itt talált kőfaragványok gipszmásolatait, amelyeket más múzeumban lehet megtekinteni. Emellett makettek, 3D videók és hologramok szolgáltatták a látványosságot. A maketteket szeretem, de a hologramot szerintem élezhetetlenek voltak. A látogatóközpontból (ilyet szeretnének a nemrégiben feltárt bugaci monostorhoz is építeni) átsétáltunk a romokhoz, illetve a kilátóhoz. Szeretek minden toronyba, kupolába, kitátóba felmenni és onnan letekinteni, ez nagy élmény volt.

















A Krisna-völgyben először végigvezettek bennünket a templomban és meséltek, énekeltek, zenéltek, majd mi is énekeltünk, zenéltünk és táncoltunk. Ezután lehetett ebédeni, természetesen vegán. Finom volt, de még a pluszként vásárolt desszert után sem éreztem, hogy jóllaktam volna. Nem is láttunk súlyfelesleggel rendelkező völgylakókat. Az ebéd után sétáltunk a kertben, a tehenészetet is megnéztünk, az iskolát és a víztisztítót is. A bejáratnál ettünk egy fagyit, ami nagyon finom volt és innen már nem mentünk vissza a templomhoz, bevártuk a buszt.

A harmadik állomásunk Nikla volt, Berszenyi Dániel egykori otthona. Egy nagyon lelkes helybeli mesélt Berzsenyiről, az ő és a ház utóéletéről. Itt zuhogott az eső, ezért az udvart nem tudtuk megnézni, csak átrohantunk rajta, mert Péter nem hozta le a buszból az esernyőt.

Az utolsó állomásunk Balatonbogláron egy olyan ház volt, amit a tulajdonos a saját kezével épített fel, a főépületet mindenféle innen-onnan származó téglából, a melléképületeket pedig mások számára már feleslegessé vált altólból, ablakokból, szörfdeszkákból stb. Ez is érdekes volt, bár én nem szívesen laknék ilyen helyen, sőt a szomszédjában sem. Kicsit később értünk haza, mint tervezetük, este 11 órára. Elég tartalmas nap volt és közben arra gondoltam, hogy a Krisna-völgybe és a somogyvári romokhoz el kellene hozni a diákokat is.

Hundertwasser és Hasegawa grafikái - Gerbeaud-ház

Egy hét kihagyással újra Budapestre kellett utaznom, egy újabb egészségügyi dolog miatt és szokásomhoz hívem ezt az utazást ismét összekötöttem egy kiállításlátogatással. A Vörösmarty téri Gerbeaud Ház emeletén Kelet és Nyugat - Hundertwasser és Hasegawa grafikái címmel rendeztek egy tárlatot. Hundertwasser munkáit elég jól ismerem és pár hete jártunk éppen a KunstHaus Wienben, ahol a hagyatékát őrzik és egy állandó kiállítás keretében folyamatosan látható a nagyközönség számára. Róla, mármint az osztrák Hundertwasserról köztudott, hogy mennyire vonzódott a keleti kultúrákhoz.

A japán Shoichi Hasegawaról semmit sem tudtam eddig, de olvastam, hogy ő pedig keleti létére a nyugati kultúrák iránt érdeklődött és Párizsban telepedett le. Ezért nagyon izgatott, hogy milyenek lehetnek az ő grafikái?
A terem első felében voltak a jól ismeret, nagyon színes, meseszerű Hundertwasser szitanyomatok, akvarellek és a második részben Hasegawa visszafogottabb, de színes grafikái, amelyek zömmel kollográfiák (collagraphy) voltak, azaz olyan anyagnyomatok, amelyet mélynyomásos technikával nyomtatnak le. Számomra nagyon érdekes és izgalmas volt ez a majd 70 művet látni.




 Az állomás felé éppen elhaladtam a Deák 17 Galéria előtt, ahol a budapesti Kisképzősök kiállítása volt, de már nem fért bele az időmbe, hogy megnézzem, de talán majd legközelebb!

Kiállítások a Vigadóban

Márk diplomavédésére utaztam fel Budapestre az első órám után, estére pedig egy orvosi kezelés várt rám, de a két program között megnéztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem diploma kiállításait és ellátogattam a Vigadóba, hogy az aktuális kiállításokat megtekintsen.

A Vigadóban három kiállítás volt, a Somogyi József - 100 című, Szunyoghy András kiállítása és A moldvai művészet: kifejeződés a sokféleségben című. A Somogyi József emlékkiállításnál először a tanítványok tárlatát láttam, ez is hatalmas anyag, majd az ő munkáit. Az ismerős és kevésbé ismert szobrok mellett rajzok is szerepeltek.

A Szunyoghy kiállítás fő része a könyvekbe készült rajzokból állt, de volt néhány linómetszet is.

A moldvaiak kiállítása az alagsorban volt, és valóban sokszínű volt, bár inkább azt mondanám, hogy elég vegyes. Főleg festményeket láttam, de kerámiák is voltak.

Diplomavédés

A fiam, Kosik Márk Titusz V. éves hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászrestaurátor szakán. Most volt a diplomavédése, ahol a kecskeméti Czollner téri Nepomuki Szent János szobor restaurálásának folyamatát mutatta be. Jelest kapott és én ismét büszke voltam.