Az elmúlt két hétben nem írtam ide semmit, pedig volt egy-két dolog, ami folyamatosan foglalkoztatott. Először a rosszakról, a kellemetlen dolgokról írok.
Például eltűnt egy bolyais fiú, Bekő Laci a 11. C-ből, tizenkilencedike óta nem tudunk, nem tudnak róla semmit, nem ment haza - rettenetesen sajnálom.
A múlt hét szerdán zavargások kezdődtek Egyiptomban, és helyzet azóta csak egyre rosszabb lett. A 30 fős csoportomból fokozatosan egyre többen mondták vissza az utazást, amit persze tökéletesen megértek, tehát most úgy néz ki, hogy nem megyünk, én legalább is biztos, hogy nem tudok menni. Még Bahget Iskander is felhívott, hogy nézi a TV-ben az arab nyelvű adásokat, hogy figyelmeztetett, hogy veszélyes a helyzet és nem akarjunk most menni. Tehát Egyiptom lefújva.
Pénteken volt Ludvigh Judit kandós kolléganőm temetése, aki többször részt vett az én kirándulásaimon, volt velem Franciaországban, Egyiptomban, Olaszországban például, sőt Márkék osztályában ő tanította a magyart még 9. osztályban a balesetéig. A képen ő látható a ravennai Galla Placidia mauzóleum mellett Zolnay Erzsébet kolléganővel.
Ezen kívül a legnagyobb trauma az volt számomra, hogy hétfőn kaptunk egy végzést a Cégbíróságtól, hogy megszűntnek nyilvánították az ART Brigád Bt-ét, mert nem teljesítettük az adatszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségünk, azaz a könyvelőnk elmulasztotta ezt. Persze rögtön telefonálgatások, könyvelő, ügyvéd... Talán ma megtudom, hogy mit tudott intézni az ügyvédünk, mert igaz, hogy késve, de a határozat meghozatalának időpontjában már be volt adva az a nyomorult beszámoló. Volt azért néhány kellemetlen, forgolódós éjszakám.
Ennyit a kellemetlenségekről!
